Izé

összetörtem. én ugyanezt kitaláltam.

https://www.facebook.com/JobbikMagyarorszagertMozgalom/videos/10154654632951405/

az pedig már gargalizálási guinness rekord lehetne :)

Ez is olyan műfaj csak, mint a kuruzslás. Ha megtalálod a megfelelő befogadó közeget, műértőket (hülyéket), akkor baromi sokat lehet vele kaszálni. Semmivel nem másabb mint a tisztán-látók, vajákosok, táltosok, varázslók, boszorkányok, jósok, stb megélhetési okostojás által kitalált szarok. Ha lefikázod, akkor ugyanúgy kikaparják a szemed a kedves aranyos műértők, hogy nem érted meg a művészetet, mint ahogy a homeopátiarokkantak a cukorbogyót szidóknak. Ha hülye vagy a tudományokhoz, akkor legyél művész, homeopata, kuruzsló varázsló, stb stb vagy találj ki valamit amiben jó lehetsz kategória.

akkor majd egyben fizeted, hacsak nem a bkk-nál dolgozol :)

Tudom szeretni, amikor így akarják megijeszteni az embereket. Mármint amiről jelenleg szó van (a karszalagok túlhordásáról :D) az tényleg érthetetlen és felesleges. Viszont aki egészséges és van még némi immunrendszere, annak meg sem kottyannak az ilyen dolgok. Én is megeszek mindent, ami nem egy vödör sz*rba esik a tányéromról, aztán mégsem vagyok minden héten beteg.

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.