Bennetek felmerült a kérdés, hogy miért bohóckodnak ezek az emberek a tévében, ha egyszer a kezükben van a pénzteremtő energia? Saját magukon miért nem alkalmazzák? Persze jöhet a duma, hogy segíteni akarnak, és csak ezért csinálják. De akkor miért nem ingyen segítenek? Hogyan képesek tükörbe nézni anélkül, hogy szembeköpnék magukat? Holott nemegyszer megfigyelhető, amint elröhögik magukat, mivel ők sem képesek mindig kibírni azt a sok baromságot, ami elhagyja a szájukat.
Fejlesztőknek, rendszergazdáknak kötelező: gifanimációkkal szemléltetett reakciók gyakori és kevésbé gyakori esetekre :)
Hát... egyszer a Mária is volt újonnan használt név.
Neked melyik a kedvenced? Esetleg tudsz jobbat? ;)
Korábbi hasonló postok (magyar nevekkel)
itt,
itt és
itt.
A törvényjavaslat értelmében nem lesznek megismerhetők azok a szerződések, döntést megalapozó dokumentumok, amelyeknek kiadása túl sok munkával járna az adatkezelő szerv számára. A törvény nem pontosítja, hogy „a túl sok munka” mit jelent, így a gyakorlatban a hivatalok dönthetnék el, hogy kiadják-e a kért adatokat vagy sem. Ez tökéletesen szembemegy a közpénzek költésének ellenőrzésével.
(Ha nem érted, nézd csak meg jobban a képet!)
Lefotózod, feltöltöd, a civilek továbbítják az illetékeseknek, akik 3-ból 2 esetben meg is oldják. A civilek lelkesek, az önkormányzatok kevésbé. Az egyes bejelentések nem csupán praktikus szempontból és nem is csak a helyi lakosok számára lehetnek érdekesek. Az illetékeseknek jelzett problémák ugyanis sokszor kiváló látleleteit adják annak is, milyen hozzáértéssel és filozófiával vezetik, tervezik, építik és működtetik Budapestet a város kisebb-nagyobb urai.
A rozsdamentes acélból és üvegből készült, padlófűtéssel és fűtött ülőhelyekkel, illetve egy hatalmas információközlő monitorral felszerelt, 15 személyes buszmegállót nem nagyon szeretik a helyiek, mivel bármilyen futurisztikusan is néz ki, az eső bever alá.
