Izé

Charles Osborne 1922-ben, huszonkilenc évesen kezdett el csuklani. A következő hatvannyolc évben minden ébren töltött idejét egyenletes tempóban, három másodpercenként egy összehúzódással csuklotta végig. 1990-ben aztán egyszer csak elállt a csuklás, ugyanolyan váratlanul, mint ahogy jött. Osborne azonban már nem sokáig élvezhette a visszaszerzett nyugalmat. Egy évvel később, 97 évesen halt meg.

„Egy nyomorék fasornak semmi értelme, se díszérték, se környezetvédelem. Ha a lábunk beteg és levágunk belőle, abból nem lesz új láb.”

Már nem merik kimondani, ha egy fát Budapesten ki kell vágni - állítja Móczár Béla, aki legszívesebben a városligeti, a Vigadó előtti és a Gyurcsány Ferenc házánál lévő fákat is kivágatná.

Jól hangzik, ugye? És ez?
Ez egy demokratikus, antikapitalista település, ahol a polgármester aktívan bátorít a bolti lopásra. Tavaly augusztusban megszervezett és kivitelezett jó néhány portyát a környékbeli szupermarketeken, közvetlenül a legszegényebbek javára. Alapvető élelmiszereket, mint olajat, rizst és babot pakolt bevásárlókocsikba és egyszerűen kitolta őket a boltból, egyenesen a helyi élelmiszer-bankba, hogy megsegítse vele a szegényeket, miközben a tehetetlen pénztárosok csak néztek, s néhányuk sírva is fakadt. Az esemény után Gordillo, aki 1979 óta demokratikusan megválasztott polgármester, egy interjúban elmondta, hogy ez nem lopás volt, hanem egy erőszakmentes engedetlenségi akció. 

Érdemes a kommentekbe is beleolvasni, mennyire dicsőítik az „erőszakmentes engedetlenségi akció” elkövetőjét...