


Ortodox pap a házasságkötési szertartás alatt "sürgős" hívást kapott. :)
1. Megszakította a misét és válaszolt.
2. Utána megitta a jegyeseknek szánt bort.
Kemény, mi?

Az 1950-es években Beljajev által elkezdett és még napjainkban is folyó kísérletek a vörös rókák ezüstös színű szibériai változatán igen érdekes eredményekhez vezettek, melyek alapján képet kaphatunk arról, hogy hogyan is történhetett annak idején a kutyák háziasítása, és már ennek kezdeti lépései milyen mélyreható változásokkal járhattak együtt.
Mindössze néhány generáció alatt, mindig csak a legszelídebb rókaegyedeket kiválasztva és azokat egymás közt pároztatva a szelídséggel párhuzamosan, mintegy annak melléktermékeként érdekes változások figyelhetők meg mind az állatok küllemét, mind a viselkedésüket illetően: a fülek lekonyultabbakká, a farok kunkoribbá, a pofa rövidebbé és kerekebbé, a bunda színezetében pedig egyre inkább tarkává válik, ezzel együtt az állatok egyre barátságosabbak és játékosabbak lesznek, a kutyákhoz hasonlóan kezdik csóválni a farkukat és hátrahúzni fülüket örömükben, miközben a hangjuk is mindinkább kutyaszerűvé válik.

Kedves Barátunk! Nem is tudom pontosan, miért, de érzem. Talán a szellő illata? Vagy az a rigó reggel az ablak alatt? Vagy a szomszéd kis srác zavart pillantása? Nem tudom, miért, de egyszerűen érzem, hogy közeleg a tavasz. Már tapintható... Szeretem ezt a tapintást. Megborzongtat ahogy hozzám ér, simogat, fülembe súg, és lassan levetkőztet. Jó vásárlást kívánunk!

Mai ismeretterjesztő rovatunkban a
pipabékák
(Pipa spp.), amelyeknél sajátos ivadékgondozás alakult ki az evolúció során: a megtermékenyített peték a nőstény hátára kerülve fokozatosan beágyazódnak a megduzzadó bőrbe, ahol aztán annak védelmében néhány hét leforgása alatt ki is kelnek, majd át is alakulnak az ebihalak, hogy aztán már apró békaként fúrják ki magukat anyjuk bőréből és kezdjenek önálló életet.
Az ivadékgondozásnak ez a különleges módja egyébként nem egyedi jelenség a békák körében, a pipabékákhoz hasonló - már-már az emlősök méhlepényével analóg - háti költőtáskában hordják ki ivadékaikat pl. a tasakos békák (Gastrotheca spp.) is, sőt még náluk is extrémebb módon járnak el az orrosbékák (Rhinoderma spp.), ill. a gyomorköltő békák (Rheobatrachus spp.), előbbiek hímjei ugyanis a hanghólyagjukba, utóbbiak nőstényei pedig (nevüknek megfelelően) a gyomrukba juttatják a petéket, és ott költik ki őket, ill. őrzik az utódokat míg azok teljesen ki nem fejlődnek.


Számoljátok meg, hányszor pislog a videó alatt! ;) (Nekem 0 jött ki).
Előző videójáról (azt is érdemes megnézni) egy
remix.

