Izé

Klassz, de szerintem a sok fröcsköléstől alig lehet kivenni mit is akart írni

A 4-es metró, a fészbuk, mi volt itt hétfőn? Tényleg támadnak a szíriusziak?

Mondjuk nem nagy meglepetés már az ilyen, hogy leáll, nem működik, összedőlt, nem volt anyag benne, beázik. Nálunk ilyenek az új dolgok.

kicsi E.T. ő még csak mostanában érkezett a bolygóra :)

Van még ott a postszövegben másik link is.

Mivel pecázni és focizni is utáltam (és utálok azóta is) ezért én bringáztam, meg becsengettünk házakba aztán elszaladtunk elbújni és néztük amikor mérgesen kijönnek, stb. :) Aztán amikor nagyobbacskák voltunk már valami megmozdult a gatyában a felsős csajokat elnézve a kis egyen kék feszes tornadresszben, akkor megváltoztak a dolgok és egészen más dolgok kezdtek érdekelni :) Amikor meg összefostam magam napköziben (utólag kiderült szalmonella miatt) persze mindenki kiszúrta már az olyan volt, hogy el tudtam volna kaparni magam a beton alá is, de aztán az a felsős csaj kísért haza az amúgy 10 perc járásnyira lévő házunkba akibe halálosan szerelmes voltam...na az volt csak a cinkes :) Persze a csaj közben kérdezte miért kell hazamennem, én próbáltam terelni, hogy otthon hagytam ezt azt, de a szartól tocsogó frissen átázott gatyám és a szagot nem lehetett leplezni :) Ráadásul aznap 2x is beszartam, és mindkétszer ő kísért haza :)
Szóval értek élmények anélkül is, hogy nagy halakat fogjak :) Azért visszagondolva még így is nagy buli volt :)
Felnőttként már más ez, pl. ha most összeszarom magam már nem kell hazakísérjen senki :D

Szerintem meg Mickey Rourke :D
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/69/d1/75/69d175aea9a9267344b672c3302e070d.jpg

Fúúú öcsém, te sem vagy valami briliáns elme!

Yesss...jutalomcukorkát az úrnak. :)

Hihetetlen, hogy a takonylabda gyártóknak ez nem jutott eszükbe. :)

1. Értem és megértem.

2. A halálunk roppant összetett téma. Ugye, az Idő Nagyúr (Isten leánykori neve) mindannyiunkat legyőz. Ezzel együtt magamnak nem hosszú életet szoktam kívánni, hanem könnyű, lehetőleg észrevétlen halált. Ne kelljen utolsó időmben - hónapok, hetek, napok? - megbánni még azt is, hogy egyáltalán a világra jöttem.

Az elengedés úgyszintén bonyolult. Egy közeli ismerősöm szakemberként foglalkozik e témával. De még így sem tudom, kinek rosszabb: aki elmegy, vagy annak, aki marad.

A hosszan tartó, kölcsönös szeretet pedig manapság, amikor az agresszív reakció mindennapos, nagyon megbecsülendő, és ahogy írtad, tiszteletre méltó dolog....