Izé

Megnyitom a Facebookot, mit látok? Hét ismerős is megosztott egy primkó viccet, ami egy dán testépítő - szerintük nőietlen - külsején élcelődik. Épp úgy, ahogy az óvodában piszkálják a gyerekek azt, aki más, mint ők. Ostobaság, gonoszság, vállat rándítok. Nézelődöm tovább, erre az arcomba ugrik a római strand szponzorált tartalma, ami egy kevésbé feszes popsijú fürdőző ábrázatán fanyalog. A marketingesük tényleg úgy gondolta, ez a kommunikáció építi a hidat a strandolók széles tömege felé. Arcul csap a hétköznapi szexizmus: tényleg ezek a megosztások számítanak normálisnak, és erre a vonatra érzékeny és értelmes emberek is örömmel felkapaszkodnak, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat a bőrükben?!

A világ első autója, amelynek szívdobogása van

A lexus fejlesztői új koncepcióval álltak elő, hogy szemléltessék mennyire izgalmas az új RC-F coupét vezetni. Egy foszforeszkáló festéket alakítottak ki, amely elektromos impulzusok hatására világítani kezd, így biometrikus adatokat jeleníthetnek meg az autó külsején a vezetőre kapcsolt érzékelők segítségével.

Tehát az autó egy az egyben érzékelteti vezetője izgalmi állapotát, a pulzusszáma megjelenítésével az autó felületén.

A vizuális effektek hollywoodi legendája, Douglas Trumbull olyan technológián dolgozik, amellyel a vásznon látott filmeket gyakorlatilag valóságként érzékelheti az agyunk. Ráadásul ez nem a felbontás vagy a dimenziók kérdése. James Cameron ráharapott, a nézők azonban nem feltétlenül járnak jól.

„Úgy érezzük, hogy az álmok jót akarnak nekünk, támogatnak és ösztönöznek, mélyebben megértenek minket, mint mi saját magunkat, kiterjesztik a lelkünket és az érzékelésünket, rendszeresen kiegészítenek, folyton valami új dologgal gazdagítanak… Olyan ez, mint egy idős ember szeretete: a küszöbön álló halál elűzi szeretetének szokásos személyes tartalmait, mégis intenzív, játékos, és gyengéden, lágyan közeli.” 

„Jó reggelt, Magyarország!” – pislogtam, amikor megláttam az Origo főszerkesztőjének kirúgásáról szóló hírdagályt. Az emberek többsége rácsodálkozott, hogy érzékeny témák érintéséért meneszteni lehet egy újságírót. Pedig ez mindig is így volt – legalábbis amióta az eszemet tudom.