Izé

Ógyarmat egy szegény zsákfalu az osztrák magyar határon. Egy napon azonban rájuk mosolyog a szerencse. Felfedezik, hogy a temetőjük alatt húzódik egy olajvezeték. Gyorsan jött ötlettől vezérelve megfúrják és közösen elkezdik árulni a gázolajat, temetésnek álcázva az árusítást. Dől a pénz! Mindenki boldog és elégedett. Egészen addig, amíg mindenki el nem kezdi a saját zsebére árulni az olajat, egymás árai alá ígérve. A baj pedig nem jár egyedül. Megjelenik a faluban az olajtársaság embere, hogy elsimítsa az ügyet, de a falu elkergeti az válságmanagert, egyenesen a rendőrség karjába. A falusiak elszántak és nem hajlandóak lemondani az olajról. Ellenállnak a karhatalomnak egy remeknek tűnő tervvel. Csakhogy a remeknek tűnő tervek nem szoktak jól elsülni.

Szintén sorsolásos alapon - ahogy eddig -, szintén 3 játékos nyerhet Tóme Kei: A bárány panasza című mangájából 1-1 példányt. A három kérdésre megadott három lehetséges válasz közül a (szerintetek) jókat kell kiválasztanotok, és itt, kommentként megírnotok. A szavazás utolsó időpontja 2009. február 16., hétfő éjfél. Eredményhirdetés legkésőbb 18-án, szerdán délig szintén itt. A győztesektől kérjük, hogy e-mailben a mangattack@lira.hu címre küldjék majd el postacímüket, hogy kiküldhessük nekik a nyereményt.

Kérdések:

1. Hány részes mangasorozat A bárány panasza? a, 3; b, 5; c, 7;

2. Hogy hívják a főszereplő fiútestvért? a, Csizuna; b, Kazuna; c, Jeigasi

3. Mi a központi témája a történetnek? a, vámpirizmus; b, szamuráj hagyományok; c, iskolai pajzánságok

Kellemes játékot és sok szerencsét!

Videón és Google térképen.

+ még több cirkuszi cica.

Anna Skladmann német fotóművész Little Adults című, felkavaró sorozata felnőttnek öltöztetett gyerekeket ábrázol, a jövő orosz mágnásait. Azt mutatja be, hogyan, milyen külsőségek között élik életüket az orosz újgazdagok gyermekei, és hogyan válnak minatűr felnőttekké a társadalmi elvárások szorításában.

Még pár kép itt és itt. + egy video.

Fotók a flickr-en.

"Fred Leuchter szakértője volt a gázkamráknak.. Három gázkamrát tervezett az Egyesült Államok 50 államából háromnak, kivégzések céljából. Tehát tudta, miről van szó, és ő megvizsgálta a feltételezett Birkaneu-Auschwitzi gázkamrák maradványait az 1980-as években. A határozott véleménye az volt, hogy kizárt, hogy ezek az építmények valaha is emberek tömeges elgázosítására szolgáltak volna. Mert tudja a ciángáz nagyon veszélyes. Tegyük föl, hogy háromszáz embert elgázosítunk, akik egy kamrába vannak zsúfolva, s ruhát viselnek, már ha föltesszük, hogy ruhát viselnek; nagyon veszélyes kihúzni a holttesteket; akár egyetlen leheletnyi, mondjuk ruha alatt megrekedt mérges gáz megölheti az illetőt. Ahhoz, hogy be tudjunk jutni a kamrába, el kell távolítani a gázt a kamrából. Ehhez egy magas kéményre van szükség, ugyanis ha a kémény alacsony, a gáz visszaereszkedik az épület körül állókra és megöli őket. Elfelejtettem, milyen magasnak kell lennie, de ha volt ilyen, a kéménynek a nap jelentős részében hosszú árnyékot kellett volna vetnie, ám a szövetséges légi-felvételeken sosem lehetett látni ilyen árnyékot, sem kéményt. Ami Fred Leuchter számára a bizonyosságot adta, az a gázkamrák fölépítése. Megnézte az ajtókat, melyeknek tökéletesen légzáró képességűnek kell lenniük, különben a gáz kiszabadult volna, és megölte volna a kint lévőket. Az ajtók, amiket Auschwitzban mutogatnak a turistáknak, azok a legkisebb mértékben sem légmentesen zárhatóak."