Izé

"Arkhimédész mondta volt: Tudom, hogy üres az agyatok, de aggyatok egy fixpontot és seggen billentem az egész kócerájt"
Ezen most elég nagyot mosolyogtam :D

robag küldte:
URL: http://kep.ivpicture.hu/298656.jpg
Szöveg: "Józsi Barát: Valaki tud segiteni??? XD"

Te inkább ne fantáziálj kancigányokról, mert még megtalál egy. Különben is csak a szád nagy, az agyad kicsi és már nem működik. De az ilyen agyhalott zombikra remek kis fasisztoid pártokat lehet építeni, főleg mikor szarul megy a gazdaság, és aztán szépen meggazdagodni a kis retardált köcsögökön. Mert persze "mindenért a cigányok a felelősek". :D

Csak a kérdésre ad választ :)

Ohh de kár pedig egy jó számot adott ki nekem csak sajnos a linket bemásolva a youtube-on private videónak adta ki így nem tudtam megnézni... Mind1

Az öregedésnek nincs egy ellenanyaga... :)

Egy másik videó az ideiről : http://www.youtube.com/watch?v=UxI46nl9pkc

Még a seggemmel is tudok spriccelni ;)

Vagy pl. Apocalyptica...ők komoly zenei (komolyzenei...:)) tudással is rendelkeznek egyébként. Persze kell, hogy az ember mindkét stílust kedvelje, amit vegyítenek...Én amúgy kifejezetten szeretem az ilyen kevert, egyéni stílusokat, mert ehhez az kell, hogy a művész mindkettőhöz jól értsen. Annak sincs értelme szerintem, hogy az ember leragadjon egy irányzatnál, mert így elzárja magát más, de esetleg ugyanolyan jó dolgoktól...(ez ugyanúgy igaz a képzőművészetre, táncra, filmre, stb.). Meg kell nézni, hallgatni mindent, aztán eldönteni, hogy tetszik -e. Nálam mondjuk erősen hangulatfüggő is, hogy épp milyen zenét hallgatok.

Bár én is szeretem a komolyzenét, de attól, mert valami komolyzene, még nem biztos, hogy jó. Ez csak egy zenetörténeti besorolás. Nekem például Bartók zenéjében, bár tudom, hogy nehéz megkomponálni, és zseniális, ahogy csinálja, de egyszerűen hasogatja a fülem az ideges, disszonáns dodekafónia. Azt pl. nem szeretem hallgatni.

A klasszikus zene azért jobb, minőségibb, mint a modern, mert egyrészt bonyolultabb szabályrendszere van, nagyobb hozzáértést igényel a megírása és előadása, másrészt meg már volt ideje kiszelektálódni, és csak az igazán jó művek maradtak fenn, a sok gyengébb nem (mert régebben is írtak azért felejthető darabokat is...). Pár száz év múlva a mostani zeneszámok közül is csak a jókat fogják majd hallgatni (mert azért most is vannak ilyenek...), a selejt úgyis eltűnik a süllyesztőben. Addig meg válogatni kell. :)

Megérte elvinni. A here állatja.