Hogy ment régebben az úgynevezett trollkodás? Nem is volt szó szerinti trollkodás meg trollok: edzett fikanickek voltak, az internet - esetünkben a magyar internet - kellemes névtelenségébe takarózva. Aztán jött az iWiW meg a MyVIP, ahol először nyertünk fájó betekintést az általunk kevésbé ismert, lenézett rétegek mindennapjaiba, de ez még mindig egy elviselhető szint volt. A baj az ott kezdődött, hogy a buta néprétegek felfedezték maguknak a facebookot.
Közöttetek is van olyan, aki az okvetlenkedő, kotnyeleskedő, mindenbe hülyeségeket belekotyogó nagynéniket inkább jótékonyan tiltja és rejti? Aki az angol nyelvű, közérdekű üzeneted alá valami orbitális baromságot odaír, pl. hogy "fordicsd le légyszives"?
Gyakran beszélünk a hibákról, amelyeket a férfiak jelentős része elkövet. Sokan háborognak ilyenkor: miféle „feminista” maszlag ez, ami azt sugallja, hogy „minden férfi szemét”? Nos, ilyesmiről szó sincs, éppen ezért most a leggyakoribb női hibák kerülnek terítékre. És biztosíthatok mindenkit: én, mint nő, az elsők között vagyok, aki elítéli ezeket a magatartásformákat! Nem, nem a női nemet, még csak nem is a barátnődet, hanem azokat a hibákat, amelyeket mindannyian hajlamosak vagyunk elkövetni...
Ti milyen hibákat tartotok elviselhetetlennek a másik nemben?
Egy indiai kisfiú 1986-ban elaludt a vonaton, és a tervezettnél 1500 kilométerrel messzebb, Calcuttában ébredt fel. Saroo Brierley 26 évvel később tudott hazatalálni, méghozzá a Google Earth segítségével.
A hihetetlen történetről a Google egy háromperces videót készített, míg a férfi könyvet írt róla. Saroo Brierley elveszett gyermekként egy ideig az utcán élt, majd egy árvaházban, később pedig egy ausztrál család fogadta be.
Felnőttként a Google Earth segítségével keresett otthona után, amelyről csak annyit tudott, hogy körülbelül 1500 kilométerre volt Calcuttától. A vasútvonalak és a műholdképek alapján több éves kutatómunka után tavaly vélte felfedezni családja környékének házait, majd az otthonát is. 2012-ben tehát Ausztráliából Indiába utazott, ahol megtalálta édesanyját.
Az azonos című könyv szerzőjét, John Lennon egykori terapeutáját, Dr. Warren Farrelt kérdezi Gánti Bence az exkluzív interjúban.
Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
„Keresek ingyen elvihető 38-39-es lábbeliket lányom és magam számára, megunt könyveket bármilyen témában, és konyhai eszközöket kiskanáltól akár a mikróig. Köszönöm.”
„Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
