Izé

Lego reklám 1932-ből

Nagyon úgy nézett ki, szóval ha nem repült be az egyik ablakon akkor neki annyi igencsak.

posztképen a jobb fölső oan mintha egérből lenne

*ina :D :D :D

igeeen az a legjobb!!! :D:D

Bárki bármit is mond (kevés okosság és sok ostobaság alant), ez a srác értéket teremt. (Ezzel tisztában is van, ezért csinálja a Goodbye art projektet, mely viszont éppen a maradandóságnak mond ellent. Ez számomra rendkívül fájó, mert kiváló megoldásokat alkalmaz, eredeti, egyéni és hihetetlen munkát öl nem egy alkotásába, amit én nem tudnék veszni hagyni. Érdemes megnézni tüzetesen a weboldalát, izgalmas... Valahol a zen buddhisták homokrajzaira emlékeztet, melyet hónapokon keresztül végtelen türelemmel készít egy mester, majd néhány óra után elsöprik.)
Az avantgárd utáni időszak sűrű volt a kortárs alkotók számára, villámsebesen fedezték fel maguknak a hétköznapi élet elemeit, eszközeit, életformáját vissza egészen a természeti népekig. Egyesek egészen odáig merészkedtek, (pl. Joseph Beuys) hogy tárgyakat már nem is alkottak, nem a végeredmény, hanem az odavezető út a fontos. (lásd zen buddhizmus, tudom kicsit sarkosított, de a hasonlóság áll) Ma már a mű megmutatkozhat az alkotás folyamatában is, sőt gyakran másból nem is áll. Ezért az egyetlen átadási/befogadási csatorna, melynek egyben a leggyorsabbnak is kell lennie, az a tömegkommunikáció legfejlettebb formája az internet. Valószínű, hogy soha senkit nem hozna lázba a szirmokból kirakott arc vagy a gyermekláncfűből álló Teréz anya portré. Mert elvész, elmúlik, megismételhetetlen, egyedi, mint az életben oly sok minden.

hát igen, én is erre gondoltam. hogy köze nincs egy sportoló sikeréhez. mármint teljesítmény szinten.

Az epilepsz party ide szokott járni afterozni?

Nem figuráz ki senkit, tényszerű, tárgyilagos és szellemes. A Düh, Sorbanállás, Trendi, Főnök, Problémák kezelése c. lapok a kedvenceim.

www.youtube.com/watch?v=02NtjypMHwk