Izé

Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?

Hát nem romantikus? ;)

A britek 69 százaléka gyanakvó a túlzottan jó ajánlatokkal szemben.

Napi 9 órát maszturbál: A kétszeres világbajnok állítólag minden reggel két órás „kézimunkával" kezdi a napot, mialatt barátnője kávét főz, reggelit készít, vagy éppen tévét néz. A fiatal nőt nem zavarja Sato hobbija, sőt sokszor maga is besegít azzal, hogy méri barátja idejét.

“Szinte felkészületlenül belépünk az élet délutánjába. [...] De az élet délutánja nem élhető a délelőtti program szerint. Mert ami elég volt délelőtt, kevés lesz délután. És ami igaz volt délelőtt, hazugsággá válik délután.”

Aki még nem ismeri Alan Watt-ot, annak szeretném figyelmébe ajánlani ezt az ismert írót, rádió műsorvezetőt és igazságkutatót. Ebben az egy órás interjúban a világállam kiépüléséről, és az ehhez felhasznált eszközökről, az emberi gondolkodás átalakításáról beszél, melyet a kultúra gyárosok segítségével érnek el.

100. post, ha kikerül. :)