Izé

Alex Hope (valami noname valutaseftelő kis köcsög bankár) minden idők talán legvastagabb italszámláját hozta össze a liverpooli PlayGround Nightclubban: 204 ezer angol fontot, azaz valamivel több mint 72 millió forintot fizetett a görbe éjszakáért. A szervizdíj önmagában 6,5 millió Ft volt, ehhez képest a pussy tétel (ez vajon mit takarhat? ;)) volt a legolcsóbb.

Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?

Hajsza az „Istennel beszélgető” Joseph Kony után