Izé

Ez baromi izgi, órákon át néztem....

Valami marhára nagyon nagy kavarodás van a fejedben.

Ellentmondás? Hol???????????
Áruld már el hogy azzal hogy engem figyelmen kívül hagynak, miért mondatnám meg velük a véleményüket???? A véleményük a sajátja az ég áldjon meg. Lehet az a véleményük hogy: Hát figyelj én ezzel speciel nem értek egyet, mert nekem ez a véleményem stb stb." EZ A VÉLEMÉNY. Én itt HOL mondtam meg hogy mi LEGYEN a véleményük? TOLERANCIÁT KÉRTEM és azt hogy NE szankcionáljanak emait, ahogyan én sem tenném fordított esetben...(ezt hívják kulturált társalgásnak vagy eszmecserének jobb körökben)

Az anarchizmus legátfogóbb értelemben uralomnélküliség

Egyébként, már futásnál látszik, hogy valami nagyon suta lába van. Nem csoda hogy eltört.

Engedélyezni kéne a kést és a bozótvágót is. Hadd fogyjanak...

Egyik videó, amit ajánlott utána a youtube: www.youtube.com/watch?v=VVt9FX3uKtQ

Nekem ebben a helyzetben egyszerre lenne merevedésem és hánynék :D Csúnya látvány lenne :D

Há' most mé'? Ő így szokja.....

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.

Ez megmagyarázza az összes késést 20 évre visszamenőleg.