Izé

Bizony, bizony. Nem Barbi babák, nem is Rubensi, nagy fenekü, szépségek. Pont jók a "Hú..."-re. :)
Nem vagyok otthon a divat s a divatbemutatók világában. A terméket be kell mutatni, ugy-e? Mozgás közben.
De, vannak kövér és sovány hölgyek is. Alacsonyak, magasak, vastag s vékony lábúak. Olyanok is, akiknek nem is kell melltartó, mert nem lóg le.
Nézelődni szabad.

Nem élné túl :D Olyan G s erők hatnak a fülkére hogy mutatvány végén kifolyna az ülésből.

És ha még tudnánk, hány féle pénz volt egyszerre forgalomban, ilyen-olyan fémtartalommal, méretben, elnevezéssel?
dupondius, as, talentum, sstertius, dénár, quinarius, drachma, a mőziai pergamon, a pontoszi amisos, a szicíliai elaiussa, a trákiai tetradrachma, kelta stater, örmény tram, és így tovább.

Mondjuk 50 évvel ezelőtt ezt a kérdést értelmetlen lett volna feltenni, az egyértelmű válasz miatt.

Mára azonban néhány ember érzelmi világa annyira elsivatagosodott, hogy kizárólag a nemi hormonok okoznak számára emóciókat...

Szerintem...

Nekem is feltűnt, de egy rövid kutakodás után kiderült, hogy az IG itt azt jelenti, hogy Instagram, vagyis ők insta modellek, látszik is, hogy ki van írva a címük, vagy mi, hogy hol lehet őket bekövetni.

akkor majd egyben fizeted, hacsak nem a bkk-nál dolgozol :)

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.