Kellemes hangulatú családi ebéd, asztal körül szaladgáló gyerkőcök, szomjas vendégek. Apunak eszébe jut, hogy van egy frankó kis bora, hát be is hozza. Csak éppen a bor nevét felejtette el. ;)
Sleepbox - ez most kivételesen nem a japánoktól, hanem az orosz Arch Group-tól (ott még több kép).
Az 1950-es években Beljajev által elkezdett és még napjainkban is folyó kísérletek a vörös rókák ezüstös színű szibériai változatán igen érdekes eredményekhez vezettek, melyek alapján képet kaphatunk arról, hogy hogyan is történhetett annak idején a kutyák háziasítása, és már ennek kezdeti lépései milyen mélyreható változásokkal járhattak együtt.
Mindössze néhány generáció alatt, mindig csak a legszelídebb rókaegyedeket kiválasztva és azokat egymás közt pároztatva a szelídséggel párhuzamosan, mintegy annak melléktermékeként érdekes változások figyelhetők meg mind az állatok küllemét, mind a viselkedésüket illetően: a fülek lekonyultabbakká, a farok kunkoribbá, a pofa rövidebbé és kerekebbé, a bunda színezetében pedig egyre inkább tarkává válik, ezzel együtt az állatok egyre barátságosabbak és játékosabbak lesznek, a kutyákhoz hasonlóan kezdik csóválni a farkukat és hátrahúzni fülüket örömükben, miközben a hangjuk is mindinkább kutyaszerűvé válik.
Most Dezsőke hazatérésének egyik epizódját láthatjátok mozgókép formában...
Mai ismeretterjesztő rovatunkban a
pipabékák
(Pipa spp.), amelyeknél sajátos ivadékgondozás alakult ki az evolúció során: a megtermékenyített peték a nőstény hátára kerülve fokozatosan beágyazódnak a megduzzadó bőrbe, ahol aztán annak védelmében néhány hét leforgása alatt ki is kelnek, majd át is alakulnak az ebihalak, hogy aztán már apró békaként fúrják ki magukat anyjuk bőréből és kezdjenek önálló életet.
Az ivadékgondozásnak ez a különleges módja egyébként nem egyedi jelenség a békák körében, a pipabékákhoz hasonló - már-már az emlősök méhlepényével analóg - háti költőtáskában hordják ki ivadékaikat pl. a tasakos békák (Gastrotheca spp.) is, sőt még náluk is extrémebb módon járnak el az orrosbékák (Rhinoderma spp.), ill. a gyomorköltő békák (Rheobatrachus spp.), előbbiek hímjei ugyanis a hanghólyagjukba, utóbbiak nőstényei pedig (nevüknek megfelelően) a gyomrukba juttatják a petéket, és ott költik ki őket, ill. őrzik az utódokat míg azok teljesen ki nem fejlődnek.
Parker felesége nagyon könnyen sírva fakad a filmeken, és nem csak a szomorú, hanem a boldog végkifejleteket is végig zokogja. Készített neki egy oldalt a férje, ahová pár videót fel is tett, hogyan reagál az egyes filmekre.
A felesége nem haragszik, hogy ezeket a videókat közzétette férje az interneten, mert Parker állítása szerint feleségének semmi pszichés baja nincs, ellenkezőleg: egy nagyon vidám és társaságkedvelő lány, csak a filmeket éli át annyira, hogy sírhatnékja van a szomorú és a boldog jeleneteken egyaránt.
