Saját vizeletében feküdt a kórházi folyosón, 10 óráig hozzá se nyúltak

2016.07.06. 07:47
  • Egy szerencsétlen esés miatt került kórházba, de ott úgy ítélték meg, hogy a mindkét oldalon részben darabosra tört medencecsontja beavatkozást nem igényel. A 61 éves, enyhén értelmi fogyatékos nőt sürgős műtét helyett gyógytornára küldték.
  • Családja hiába könyörgött alaposabb kivizsgálásért, csak egyre romló állapota miatt vette vissza a kórház, ahol végül folyamatos hárítás után két életmentő műtétet hajtottak végre a fájdalmaira heteken át panaszkodó, felpüffedt hasú asszonynál.
  • Juhász Janka a súlyos bélműtéteket is túlélte, de két héttel később meghalt a kórházban, lényegében azért, mert gégemetszése miatt nem tudták megfelelően megerősíteni hosszú hónapok óta gyötört szervezetét.
  • Hogy a szilánkosra tört csontok és a kilyukadt belek között összefüggés van, azt a kórház nem ismerte el.
  • A család feljelentést tett, a rendőrség másfél évnyi vizsgálódás után arra jutott, hogy a két érintett kórház mindenben megfelelően járt el. 

A 61 éves Janka egy 10 éves gyerek szintjén élte a maga módján gondtalan életét az őt gondozó nővérével és családjával. Leépülése gyerekkori epilepsziás rohamok következménye volt, önálló életvezetésre így nem volt képes, de bizonyos mértékig gondoskodott önmagáról: kisegítő munkákat végzett, korábban takarítónőként dolgozott, ennek alapján rokkantnyugdíjra is jogosult volt, eljárt boltba, szerette a társaságot, szívesen beszélgetett az emberekkel. Erős volt és életvidám.

Aztán elesett, és kórházba került. Tragikus történet egy fogyatékos asszony halálba vezető útjáról, félvállról vett ellátásról, segítőkész nővérekről és cinikus főorvosokról.

Lábra nem tud állni, de hazamehet

Tragédiája egy otthoni balesettel kezdődött, 2014. szeptember 30-án. Elesett a küszöbben, de olyan szerencsétlenül ért földet, hogy nem bírt felállni. Mentővel vitték az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe (OBSI).

„Nem volt nagy vizsgálat, a röntgenből nem állapítottak meg semmit, szinte ki akartak dobni azzal, hogy vigyük Jankát haza. Járni, ülni sem tudott, a kocsiba sem tudtuk volna betenni. Láttam rajta a sokkot, a vérnyomása is borzasztó magas volt, 240/120, amit a magammal hozott vérnyomásmérővel mértem meg” – mesélte Janka nővére, aki negyven évet húzott le az egészségügyben. 

Végül a család elérte, hogy az OBSI-ból a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba vigyék – fizetett betegszállítóval, miután az ingyenes szállításra az OBSI szerint fél napot kellett volna várni. Este 10-re jutottak el a Bajcsy-Zsilinszky úti kórház belgyógyászatára, ahol viszont fel sem akarták venni, mondván, elesett, csupán otthoni ápolásra szorul, és az OBSI sem jelzett törést. A vérnyomása valamelyest lement, de ez is csak annak volt köszönhető, hogy Jankáéknál volt magukkal hozott megfelelő gyógyszer.

A kórház végül négy óra erősködés után engedett, és felvették Jankát a betegek közé. A családja ezután megnyugodva hazatért.

Egy hétig tartott felismerni a törést

De reggel visszatért a nővére, és látta, hogy Janka ugyanazon az ágyon fekszik a folyosó sarkába tolva, saját vizeletében, ellátatlanul.

Ekkor már több mint 10 órája várt arra tehetetlenül, hogy valaki kezelésbe vegye.

„Sírt, hogy éhes és szomjas, remegett. Egy főorvosnő azt mondta, jobb, ha hazavisszük Jankát, mert egy spirálba fog belekerülni, és végül nem fog tudni felállni. Tehát bevallotta, hogy ők nem fogják tudni jól gondozni. Gondoztam volna én, ahogy eddig is megtettem, vele éltem, de most láttam, hogy nagy a baj” – mesélte a nő. Janka a III-as Belgyógyászati Osztályra került, a szakszlengben „babaszobának” nevezett helyre. „Oda tolják be a többnyire magatehetetlen időseket, akikről lemondanak, de nem igényelnek külön ellátást″ – magyarázta a pályafutását bő negyven éve ironikus módon épp a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban kezdő testvér.

Janka egy hét után sem állt lábra, ekkor visszavitték az OBSI-ba, ahol újból megröntgenezték, és

megállapították, hogy a szeméremcsontja bal oldalon darabosan eltört. A törés felismerése egy hétbe telt.

„Én meg a kórházban mondottak alapján előtte szekáltam szegényt, hogy álljon fel, mert ha nem mozog, akkor rosszabb lesz, és csak akkor merem hazavinni, ha látom, hogy javul” – mondta lelkiismeret-furdalástól gyötörten Janka nővére. A csonttörés azonban a kórház szerint beavatkozást nem igényelt, így visszaküldték a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, ahonnan viszont ismét haza akarták küldeni – miközben járni továbbra sem tudott, és mellékesen kiderült a nővér számára, hogy húgának a baleset óta eltelt tíz nap alatt nem volt széklete.

Annyit végül elért, hogy ha a kórház szerint a mozgás az indokolt, akkor legalább gyógytornára küldjék át, így Janka október 17-én a Bajcsy-Zsilinszkyből a Jahn Ferenc utcai Rehabilitációs Központba került. Azt ugyan megállapították, hogy kétoldalt fáj a csípője, de újabb röntgen nem készült.

Ekkor tehát még mindig kizárólag a szeméremcsonttörésről volt szó, ami egy héttel a baleset után derült csak ki.

Meg fog halni, ilyen az öregség

Janka állapota az ágytornával valamennyit javult, fel tudott ülni, igyekezett együttműködni, próbált az utasítások szerint mozogni, járókeretre támaszkodva. „Vonszolta magát a kerettel, mindent megpróbált a kedvünkért, nagyon erős volt az akarata.” Normális széklete azonban továbbra sem volt, immár másfél hónappal a baleset után sem. A csekély mennyiséget a kórházban az epilepszia ellen szedett gyógyszerek okozta renyhe bélmozgásra fogták.

Csaknem egy hónapot töltött a rehabilitációs központban, november 13-án azonban rosszabbodott az állapota, hasa felpüffedt, fulladozott, így a központból visszaszállították a Bajcsy-Zsilinszkybe.

„Akkora volt a hasa, mintha terhes lett volna, a hangja olyan volt, mint Darth Vaderé. A sebészektől egy rezidens nézte meg, aki azt mondta, nincs sebészeti teendő, a belgyógyász főorvos erre hivatkozva utasította el a beavatkozást. Mi meg azt éreztük, hogy Janka a szemünk láttára hal meg.” Eközben pedig azt hallották a főorvostól, hogy

„nyugodjanak bele, meg fog halni, ilyen az öregség”. A cinikus mondat már csak azért is volt elfogadhatatlan, mert Janka csak 61 éves volt.

„Rendben, meghal, de meg tudnák mondani, hogy mitől?” – kérdezte a testvér. Nem tudták megmondani, bár a családnak úgy tűnt, a választ nem is nagyon keresik.

Bélgyulladást gyanítva Jankát visszatolták a „babaszobába”, ahol egy hónappal korábban már feküdt, infúziót kapott, más nem történt. Végül egy CT-re sor került, és bár a jelentés szerint a felvételeket a beteg „ellélegezte”, és a befecskendezett kontraszt anyag egy része a vénából a szövetek közé jutott, így azt nem sikerült megvizsgálni, amit akartak, de

mellékesen kiderült, az asszony medencecsontjára kiterjedő, korábban már felfedezett bal oldali törés mellett jobb oldalon is törés van. Ezt majdnem két hónappal a sérülés után fedezték fel, noha az első pillanattól kezdve kórházban volt.

„És Janka az utasításoknak ilyen állapotban is próbált megfelelni, és igyekezett járni, pedig az ilyen törésekkel lehetetlen. De a törésekre a kórházban azt mondták, mindezzel nem kell foglalkozni” – idézte fel Janka nővére.

És akkor felfedeztek egy bélelzáródást is

Az akut hasfájás okának kivizsgálására nem volt feltáró műtét, mert a főorvos szerint „nem jönne le a műtőről Janka” és „nem tud együttműködni”. „Ezt többször mondták, de nem értem, akkor egy eszméletlen beteget sem műtenek meg, mert nem együttműködő?” – kérdezte testvére. A gyógytornát végző, korábbi kórház jelentésében egyébként épp az áll, hogy a beteg „együttműködő, aktív” volt.

November 26-ig kellett várni, mire a romló állapotú Janka bajára más módon is keresni kezdték a magyarázatot a kórházban. Kolonoszkópiára küldték, de a rosszullét miatt ez elmaradt. A bélelzáródás gondolata már két nappal korábban felmerült, de műtétről továbbra sem volt szó.

A család türelme elfogyott. „Pénzért kikértem a kórháztól Janka papírjait, és elvittem egy szakember magánrendelésére. Az orvos azt mondta,

ilyen akut hasi fájdalmak esetén, ha más mód nincs, a protokoll szerint azonnal feltáró műtétet kellett volna végezni

– emlékezett vissza Janka unokahúga. Magdolnának az orvos megígérte, hogy átveszi Jankát, és másnap megműti. December 3-án közölte a család a Bajcsy-Zsilinszkyben, hogy átvinnék Jankát egy másik kórházba.

Előző este az ekkor már felismert bélelzáródás ellenére az őt megnéző sebész rezidens még úgy találta, nincs szükség beavatkozásra. Pedig ilyen akut hasi fájdalmaknál a feltáró műtét azonnal indokolt, ehhez képest a fájdalmait folyamatosan jelző, kívülről is jól látható tüneteket mutató asszony a gyógytornáról visszatérve három hete feküdt a Bajcsy-Zsilinszkyben.

Könyörgéstől a hálapénzen át a kiabálásig

Amint azonban kiderült, hogy Jankát elvinné a család, felgyorsultak az események a kórházban. Nem rezidens, hanem sebész szakorvos nézte meg – először a kórházba kerülés óta –, és felvitték az intenzívre, majd onnan a műtőbe. „Kaptam egy listát, hogy mit kell vinnem, Jankával már nem tudtam beszélni. Éjszaka megműtötték Jankát, az orvos annyit mondott, nagyon meg kellett már operálni” – mondta Janka nővére. 

Az életmentő műtét során 30 centiméter elhalt bélszakaszt távolítottak el. Tíz nappal később egy újabb műtétet hajtottak végre egy sipoly miatt. A bele több helyen is lyukas volt.

„Az intenzíven jó ellátást kapott, nem is tudtuk, hogy ott ilyen remek osztály van, kicsit jobban is lett, de hamarosan levitték a subintenzívre” – mesélte a testvér.

A műtétnél végzett gégemetszés után Janka beszélni már nem tudott, az etetés orrszondán át zajlott. Úgy-ahogy. „Eldugult, volt, hogy nekem kellett könyörögnöm a sebészügyeleten, hogy tisztítsák ki. Azt mondták, csak orvos tudja kicserélni, várni kell. Aztán, amikor az az orvos, aki átvette volna őt a Bajcsytól, levelet írt, hogy ő kész behelyezni a gyomorszondát, ha erre ott nincs kapacitás, akkor végül mégis kicserélték.”

„Az intenzíven kapott vénás táplálásra a subintenzíven csak egyszer került sor. Az intenzíven kellett volna maradnia, amíg a csöveket kiveszik. Így szinte éhen halt” – mondta könnyeivel küszködve Janka nővére, aki egészségügyi dolgozóként azt is észrevette, hogy

a gégecső leszívásához egyszer használatos csövet egy vizes pohárban tartották Janka mellett, többször is használták.

„Janka szó nélkül tűrt, mutatta, hogy fáj, de nagyon élni akart. Az után a pokol után, amit három hónapon át járt, túl a két életmentő műtéten, még két hétig élt.” Járni azonban már semmiképp sem tudott volna, ha sikerül is megerősíteni a szervezetét. Ahhoz a törést kellett volna időben felfedezni. Ha azzal hamar megműtik, talán Jankának sem kell végigszenvedni a kínzó hónapokat.

„Örökké fájni fog, hogy nem tudtuk megmenteni. Talán nekünk kellett volna megoperálnunk.

Mindent próbáltunk, a könyörgéstől a hálapénzen át a kiabálásig, voltak nagyon segítőkész nővérek, is rezidensek is, de a fennálló hierarchia miatt tehetetlenek voltak.

Ha a főorvos nem engedi, akkor nincs műtét” – mondta Janka testvére.

Természetesen senki nem tehet semmiről

Janka halálával azonban a tragikus történet nem ért véget. A család feljelentést tett. A temetés is csúszott emiatt, mert egy nappal a búcsúztatás előtt a rendőrség mégis úgy döntött, szükség volna a kórházin túl egy igazságügyi orvosszakértő által elvégzett boncolásra is. Ezután még bő egy évig folyt a vizsgálat, amely végén a rendőrség kimondta: senki sem hibázott.

„Az igazságügyi orvosszakértők véleményében foglaltak szerint a sebészi ellátással, illetőleg a teljes ellátási időszakkal kapcsolatosan sem vethető fel a foglalkozásbeli szabályszegés gyanúja" – áll a rendőrség határozatában, amellyel a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.

„Folyamatosan azt hallottuk a rendőrségen, hogy ez orvosi ügy, nem értenek hozzá. Hiába mondtam,hogy nem orvosi szakkérdés,csak józan belátás kell a történet megértéséhez, de el sem mondhattam olyan részletesen, ahogy most” – folytatta Janka testvére.

Az nem merült fel a jelentések alapján, hogy a kezeletlen törés és a vastagbél kilyukadása között összefüggés lenne, bár a család részéről adódik a feltételezés, hogy nem véletlen egybeesésről van szó.

„Ügyvédet is kerestünk, volt, aki a beszélgetés után azzal hárított el minket, hogy ő a kórházakat szokta képviselni” – jelezte Janka nővére a nem várt nehézséget, megjegyezve, hogy a kórházon belüli összetartás is nehezítheti az objektív vizsgálatot, de akár az is, hogy Bajcsy-Zsilinszky Kórház érintett belgyógyászati osztályának főorvosa maga is igazságügyi szakértő.

„Nem került megsértésre″

„A büntetőjogi felelősség megállapításához tehát azt kell vizsgálni, hogy az orvosi tevékenység szakmai szabályai megsértésre kerültek-e, és a szabályszegés következtében a beteg élete, testi épsége avagy egészsége közvetlen veszélynek volt-e kitéve, illetve a foglalkozási szabályszegés testi sértést illetve halált okozott-e” – részlet a rendőrségi határozatból.

„A halál alapjául a vastagbél elzáródása szolgált, többszörös nyálkahártya-elhalással, perforációval, szövődményként jelentkező fibrines-gennyes hashártyagyulladással. Ezen állapotot az alkalmazott sebészi kezeléssel nem lehetett szanálni” – részlet az orvosszakértői állásfoglalásból. 

„Nem igaz, hogy nincsen felelőse az ügynek, ennek nem így kellett volna történnie.” A nyomozás lezárása ellen panaszt nyújtott be a család. A rendőrség még nem döntött a nyomozás folytatásáról. A név nélkül készített szakértői vélemény alapján azonban senki sem mulasztott:

  • sem az OBSI, ahol nem vették észre a röntgenfelvételen a szeméremcsont és a medencecsont kétoldali, többszörös, darabos töréseit – ezek később sem forrtak össze, álízület alakult ki, ami jelzi, hogy esély sem volt beavatkozás nélkül arra, hogy Janka talpra álljon,
  • sem a Bajcsy-Zsilinszky, ahonnan szintén haza akarták küldeni, majd az egy héttel később részben mégis felfedezett csonttörés után sem tartották indokoltnak a műtétet, amely helyett gyógytornát javasoltak,
  • a szakértő nem mondta ki, hogy összefüggés lehet a kezeletlen, szilánkos csonttörés és a közelében keletkezett bélkiszakadás között,
  • nem volt mulasztás az sem, hogy a bélpanaszok miatt a gyógytornáról visszaszállított nő felpuffadt hasa ellenére nem végeztek feltáró műtétet – noha a CT bevallottan nem sikerült –, és nem bizonyítja a késlekedést az sem, hogy végül életmentő műtétet kellett végrehajtani – egy három hete folyamatosan a kórházban fekvő, panaszait jelző betegnél,
  • és az sem, hogy a műtét utáni gégemetszés miatt nehézzé vált táplálással nem sikerült megerősíteni az asszonyt.

Családja szerint a csonttörés kezeletlensége nyomorékká tette Jankát, a bélműtéttel való késlekedés megölte őt. Az orvosszakértő szerint viszont a beteg természetes úton halt meg.

Az üggyel kapcsolatban megkerestük a Bajcsy-Zsilinszky Kórházat, levelünkre azonban az intézmény mindeddig nem reagált.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport