Molnár Csaba
Molnár Csaba
Tetszett a cikk?

Újított egyet a magyar Tesco: hirtelen egyszerre érezhetjük magunkat árúfeltöltőknek és vásárlóknak, ami elég fura elegy, és nálunk kétségtelenül fölöttébb szokatlan. Ebből pedig nyilván nyomban jön a kérdés is, működőképes-e az ilyesmi Magyarországon, ahol egyfelől a kormány éppen plusz munkaerő felvételére kötelezné a hipereket, másrészt rendre belefutunk abba, hogy a lakosság jelentős hányada azért keményen megküzd a kütyükkel, amelyeket a kezébe nyomnak. Elmentünk tehát teszteni az egyelőre egyetlen áruházban működő rendszert. Az élmény meglepően kellemes volt, bár a gyerekbetegségek azért előjöttek.

“Kipróbálom a pittyegő vásárlást” – mondta épp a telefonba egy fiatal nő a budaörsi Tescóban, amikor kedden riporterünk az áruházlánc legfrissebb újítását kipróbálni érkezett az eladótér bejáratához. De mi is az a “pityegő vásárlás”? A hiperlánc most beindított újításáról, a Scan & Go van szó, ami egy sor kifejezett kellemetlenséget ki tud iktatni a nagyáruházas családi árubeszerzés procedúrájából. A csak Angliában, valamint az olasz és a svéd piacokon működő rendszer lényege, hogy az arra jogosult vásárlót kézi szkennelővel szerelik fel a bejáratnál, amivel aztán "lelövöldözi" a neki tetsző termékek vonalkódját, bepakolja őket akár a saját szatyrába, a végén pedig csak oda kell ballagni az automata pénztárhoz, szkennelni még egy utolsót, és fizetni.

Az első találkozás

Első látásra azt is gondolhatná a vásárló, hogy a budaörsi áruházban valamiért az eladótér bejáratához helyezték ki az árufeltöltők depóját, különben mi másért sorakozna vagy ötven kézi szkenner a vonszolós kosarak környékén. Aztán hamar kiderül, hogy rájuk várnak az elektronikus célszerszámok – pontosabban a Tesco Clubcard tulajdonosokra, a jóléti eszközt ugyanis csak ők vehetik igénybe. A kézi készülékhez a Clubcard vonalkódjának leolvasásával juthat hozzá a vásárló: szkenneltet, majd a rendszer rövid töprengés után zöld villogással választja ki az eszközt, amit vihet magával. Hatoldalas harmonika-brosúrát is adnak, amiben lépésről lépésre ismertetik a kütyü használatát. A szkenner egyébként könnyű, kezelése eléggé egyértelmű, kézre áll a tüzelőgomb, képernyője jól olvasható, ráadásul a nagy bevásárlókocsik tolórúdjára külön tartót is felszereltek az eszköznek. A vonszolós kosarakon azonban nincs ilyen, így ott állandóan kézben kell tartani, ami azért mulatságos helyzetekhez is vezethet.

hvg.hu

Túl nagy felhajtást amúgy nem kerít a Tesco a Scan & Go körül, egy kis információs pulttal és a bejárat mellett két visszafogott méretű kék-fehér lufioszloppal hívja fel a figyelmet az attrakcióra. Sőt, előzetesen sem szórták tele Scan & Go reklámmal a médiát - talán ők is bizonytalanok voltak, vajon beválik-e ez.

Csak célozni és lőni kell

A vállalkozó kedvű Tesco-látogatóknak a bejáratnál tartott szeminárium keretében magyarázzák el a kézi szkennelő használatát, ez kis túlzással célzásból és egy gomb nyomogatásából áll. Első lépésként el kell fogadni a Tesco általános vásárlási feltételeit, ennek hiányában nincs pittyegős vásárlás. A kiválasztott áru csomagolásán található vonalkódra kell irányozni az eszköz lézersugarát, megnyomni a képernyő alatti gombot, pitty, és ezzel a készülék leolvassa az áru adatait és beteszi a virtuális kosárba – ezzel párhuzamosan a fizikai kosárba is bekerül persze a megvenni kívánt termék. Biztos, ami biztos, lehet gyakorlatozni az ott felakasztott nejlon vagy papír hordtáskák kódjával – kézenfekvő, hiszen valamiben haza is kell vinni a gyarmatárut.

Csak árnyalatnyival bonyolultabb olyan terméket vásárolni, amin nincs zebrakód, mondjuk kimért – a szakzsargonban lédig –, zöldség- vagy pékárukat. Ilyen esetben mérlegből kapott ragasztós cetlin, illetve a polcon található információs cetlin szereplő kódot kell belőni a szkennerbe, ami egyébként darabáruk esetében meg is kérdezi, hogy hányat vásárolna a delikvens. Az olyan akciós termékeknél, amelyek akkor olcsóbbak, ha többet vásárol belőlük a kliens, minden egyes darabot “le kell szedni” a szkennerrel és az utolsó után vonja le a kedvezményt a készülék.

AFP / Philippe Desmazes

Vigyázni kell a ruha, vagy cipő vásárlásánál, a különböző méretekhez ugyanis különböző vonalkódok tartoznak, körültekintően kell tehát eljárni, nehogy bébicuccot vegyünk a kamaszgyereknek. A kütyü kijelzőjén sorakoznak az eddig kiválasztott terméket, a listát folyamatosan nyomon lehet követni, így elkerülhető, hogy a velünk lévő gyerek a kosárba partizánkodjon egy-két nem tervezett játékot is.

“Hol a túróban van már egy árellenőrző?”

A kis kézi készülék minden "lövés" után frissíti a bevásárlólistát, összegzi és percre készen kasszázza is. Megspórolhatjuk így az árellenőrző utáni kajtatást is – ami azért lássuk be, időnként tök idegesítő, főleg, ha találunk egyet, de nem működik –, minden terméket külön soron elnevezéssel és árral mutat a képernyő, így könnyen el lehet dönteni bármiről, hogy épp belefér-e a büdzsébe, vagy ezúttal le kell mondani róla.

Épp így pontos információt kap a vásárló arról is, hol tart, az összegző sorban a kosarában szereplő termékek összára szerepel. Így könnyen ki lehet zárni a jellemzően a pénztárnál zajló kínos jeleneteket, amikor épp nincs elég kész- vagy plasztikpénz a zsebben, és lehet kezdeni visszaadogatni a cuccokat a pénztárosnak – a mögöttünk várakozó vásárlótársak lesajnáló tekinteteinek kereszttüzében.

Nem kell kosár
Fazekas István

A sokak számára amúgy is húzós túlélési képességet megkívánó nagyáruházi pénzköltés további kellemetlen, néhol idegesítő velejáróival sem kell így megküzdeni. Mindjárt a parkolóban nagyot nyerünk azzal, hogy nem gond, ha pont nincs nálunk százforintos érme, nem kell marék apróval kuncsorogni a vásárlást már befejező sorstársaknál, hogy “bocs, beváltaná egy 100-asra, köszi”. A pittyegő vásárláshoz ugyanis nem szükséges a Tesco-kamion, hiszen az árut csak egyszer kell kézbe fogni, amikor szkenneli a zebrakódot a vásárló, utána mehet azonnal a hazahordozó eszközbe.

A “Scan & Go-ügyfél” megússza az áruk szinte folyamatos ki- és bepakolását – először a kosárba, majd a futószalagra/önkiszolgáló kassza asztalára, aztán a fizetés után vissza a kosárba, kocsiba, onnan meg a csomagtartóba. Egyből mehet a saját táskába, majd be az autóba.

Főleg az idősebbeknek jön be a Tesco-kütyü

Kéthetes tesztüzem előzte meg a hiperlánc Facebook-oldalán hétfőn közétett bevezetést, ebből az derült ki, hogy nagyon jó játéknak tartják a vásárlók a pittyegős vásárlást – mondta riporterünknek az egyik tájékoztató szakember. A tesztidőszakban kérdőívvel is szondázták a vásárlókat, szinte mindenkinek tetszett, máskor is használnák, és ajánlanák is másoknak. Érdekes módon a legnagyobb arányban a 45 és 60 közöttieknek jön be a szkenneres beszerzés, 80 százalékuk lelkesedik, a fiatalabbak közül inkább a családosok használnák.

Akkor sincs baj, ha valamit már kiválasztott a fogyasztó, de valamiért mégsem kell neki, a kézi kütyü törlésre is használható, azaz vissza lehet tenni a polcra a feleslegesnek bizonyult cuccot, a gép kidobja a kosárból.

A pénztáros néniknek nem kell félteniük a munkájukat

A fizetés úgy történik, hogy az önkipénztárakon elhelyezett, összegzőnek nevezett vonalkód szkennelésével jelezzük a gépnek a fizetési tervet. Ez riporterünknek kissé nehezen ment, nem nagyon akart reagálni a gép, majd az elakadás jeleit mutatta, így külső segítségre volt szükség. Nem volt ezzel egyedül, az utána következő pittyegős vásárló is hasonlóan járt, így kettőből kettő: lehet, hogy a fizetésen még lehetne mit javítani. Az önkiszolgáló pénztáraknál egyébként – amennyiben sikerül túljutni a végső leolvasáson és az utána következő 1-2 lépésen – már minden úgy megy, mintha kipakolnánk az asztalra és egyenként beolvastatnánk a géppel a kódokat. Innentől tehát semmi új nincs már.

Nagyon kúl a pittyegős vásárlás, de a pénztárosokra továbbra is nagy szükség van. Elsősorban azért, mert csak a Clubcardos teszkózók szkennelhetnek, másrészt pedig néhány esetben elkerülhetetlen a segítségük. Bár a Scan & Go vásárlók az önkiszolgáló pénztároknál kártyás fizetéssel tehetik teljessé az e-élményt, a fizikai fizető helyeken is tudnak csengetni. Amikor pedig a zebrakód sérült, vagy más miatt nem olvasható, a pénztárokhoz kell fordulni. Ugyancsak ezt kell tenni, ha fizikai lopásgátlóval ellátott árut vásárolna a fogyasztó – jellemzően drága alkoholos italt, vagy ruhát.

Nincs gond viszont abban az esetben, ha az üvegvisszaváltásnál kapott értékpapírt kellene beszámítani, a gépek erre képesek.