Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A világ leggazdagabb államai, közel vannak a konfliktushoz, muzulmán országok, arab nyelven beszélnek, krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek – mégsem ajánlották fel, hogy akár egyet is befogadnának a szír konfliktus 4 millió menekültjéből. Mit gondoljunk ezek után az Öböl-országokról?

Az egész világ egyre dühösebb az Öböl-országoknak nevezett arab olajkalifátusok viselkedése miatt, és a menekültellenes érvelésben is mind gyakrabban tűnik fel: lám-lám, még a hittestvéreiknek sem kellenek a szírek. Az Amnesty International menekültügyi és bevándorlási jogok osztályának főnöke, Sherif Elsayid-Ali ezt a tétlenséget egyenesen szégyenteljesnek nevezte. Ugyanakkor a teljes tétlenség vádja nem állja meg a helyét.

Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Katar vagy Bahrein egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számolva mindenféle listán a Világbanktól a CIA-ig az első 20-ban van – magyarul ezek az országok kőgazdagok. Egyes polgárai sem vallanak szégyent a vagyonukkal: a szaúd-arábiai herceg, Alwalid Bin Talal Al-Szaud a Forbes leggazdagabb embereket tömörítő listáján például a 34. helyen szerepel. Logikus lenne, hogy emberiességi okokból megnyissák kapuikat és erszényeiket a földönfutóvá váló szír menekültek előtt.

Kiszervezik a táborokat

Az erszényeiket valamennyire meg is nyitották: 2011 óta Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Emirátusok összesen 666,8 milliárd forintnyi támogatást adott a menekülteknek az ENSZ-en keresztül. A listát Amerika vezeti 1120 milliárdnyi adománnyal, Kuvait pedig Nagy-Britannia után harmadik a sorban. Mindazonáltal ezeknek az államoknak ez az összeg aprópénz.

Szíriai menekülttábor Jordániában
AFP / Mandel Ngan, pool

Tulajdonképpen kiszervezik a menekültügyet: Jordániában, Törökországban és Libanonban támogatják a menekülttáborok építését, valamint a ruha- és ételellátást. Török menekülttáborokban él most a 4 millió szír menekült fele, 1,9 millió, Libanonban 1,1 millióan húzták meg magukat, Jordániában 629 ezerre tehető a számuk, és van még Irakban (Kurdisztánban) 249 ezer, Egyiptomban pedig 132 ezer menekült. Sarah Leah Whitson, a Human Rights Watch közel-keleti igazgatója szerint az Öböl-államok elképzelése a terhek megosztásáról nem tartható tovább a jelenlegi formában. Vagyis, "hogy kitöltök egy csekket, aztán a többiek majd megoldják. A többiek most azt mondják, ez nem tisztességes". Ettől függetlenül a teljes tétlenség vádja nem állja meg a helyét.

Tény, az Öböl-államok eddig épp annyi menekült befogadására jelentkeztek be, mint Magyarország az EU-s újratelepítési tervnél: zéróra. Az okok és indokok között van biztonságpolitikai: az államok félnek, hogy menekültként terroristák szivárognak be hozzájuk – az al-Kaida egyik legnagyobb ellensége a szaúdi királyi család. Emellett ezek az országok a szír elnök, Asszad bukását kívánják, és támogatják az ellenzéket. Ahogy egy athéni szír menekült megfogalmazta: "ők a felkelőket támogatják, nem a menekülteket".

Törzsi ellenérzések

A tétlenségüknek vannak államjogi-teológiai okai is: a muzulmánoknak csak a saját közösségük adhat muzulmán jólétet (és fordítva). Ezek a törzsi időkből megmaradt hierarchikus törvények máig nagyon erősek, sokszor az állam törvényeit is felülírják. Ráadásul ezek az államok nem ratifikálták az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményét, tehát nemzetközi jogi kötelmek sem kötelezik őket a befogadásra. Végezetül nem voltak jó tapasztalatok sem: korábban palesztin és iraki menekültek érkeztek az Öböl-országokba, de "nem váltak be".

Ima Mekkában
AFP / Mohammed Al-Shaikh

A menekültek elvileg folyamodhatnak turistavízumért, de ez egyfelől nagyon drága, másfelől nagyon ritkán adják meg az Öböl-államok, mindenféle adminisztratív eszközzel megnehezítik a megszerzését. Egy Athénban élő szír szerint próbálkoztak az Öböl-országokba utazással, de nem kaptak választ. Értesüléseink szerint ugyanakkor a szírek sem törekednek ezekbe az országokba, aminek egyfelől a rossz bánásmód, másfelől egyfajta kulturális öntudat is az oka: a szír, egyiptomi kultúra ősibb, mint a száz éve még pásztorkodó, hirtelen feltört szaúdi országoké. Ezek a kőgazdag országok most szőrmentén bánnak a bevándorlókkal, ezért sem szívesen fordulnak hozzájuk, a „felkapaszkodottakhoz” a szírek.

Nem is beszélve az életmódbeli különbségekről: míg Szíria kifejezetten világias állam (alkotmánya nem hivatkozik például az iszlámra), addig Szaúd-Arábiában vallásrendőrség működik, az embereket naponta ötször beterelik a mecsetekbe. Így még mindig jobb választásnak tűnik egy szírnek az esetlegesen kevés mobilizációs lehetőséget kínáló Európába menni, ahol azonban belátható időn belül állampolgárságot kaphat, mint egy olyan, tőle eltérő életmódot előíró országba utazni, ahol ugyan arabok élnek, de másodrendű állampolgárként bánnak velük, és sosem fogják megadni az állampolgárságot.

Nem kell a munkáskéz

Munkások Dubajban
MTI / EPA / Ali Haider

Van azonban egy szempont, ami az elzárkózást mégis érthetetlenné teszi. A Öböl-országok ugyanis állandó munkaerőhiánnyal küzdenek, a botrányos katari futball-vb építkezéseihez Délkelet-Ázsiából (Srí Lanka, India stb.) érkeztek ezrével a vendégmunkások, munkakörülményeik és kizsákmányolásuk történeteivel tele volt a sajtó. Sőt, a kisebb Öböl-monarchiákban (Kuvait, Bahrein) az állampolgársággal rendelkező lakosok az össztársadalom 10-20 százalékát adják csak ki. Nemcsak a fizikai, de a nagyobb képzettséget igénylő állásokat is bevándorlók végzik el – a HVG tudósítója annak volt tanúja, hogy az útlevél-ellenőrzést is bevándorló végezte el. Az itt élő tősgyökeres arabok bőséges állami juttatásokat kapnak, "élvezik az életet", és látszatmunkát végeznek valamelyik felduzzasztott állami munkahelyen. Ennek egyébként katasztrofális következményei lesznek, ha tartósan alacsony marad az olajár, mert az Öböl-országok gazdasága még mindig javarészt az olajra épül.

Logikus lenne tehát, hogy a hiányzó munkáskezeket a dolgozni vágyó menekültek pótolják. Ám ezekben az országokban a legálisan dolgozni vágyó bevándorlók a kafala-rendszer hatálya alá esnek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes képzetlen munkaerő mögött kell állnia egy tőkeerős „szponzornak”, aki kifizeti a vízumot, és kezes a munkavállaló jogi helyzetéért.

Emberi jogi szervezetek régóta kritizálják ezt a rendszert, mert szabad utat ad a kizsákmányolásnak, ugyanis kiszolgáltatottá teszi a munkásokat, akiktől elveszik az útlevelüket, és munkajogi panaszaiknak nagyon korlátozottan adhatnak hangot. Egyes források szerint menekült szírek is dolgoznak ebben a rendszerben – bármilyen rossz is a munkajogi helyzetük, még mindig jobb a helyzetük, mint egy menekülttáborban adományokra várni tétlenül, vagy a röszkei gyűjtőponton ázni-fázni órákon át.

Vannak azért ettől eltérő hangok is: az Egyesület Arab Emirátusokban élő Abdulkhaleq Abdulla, a politikai tudományok szakértője azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy igenis nagy katasztrófa következett volna be, ha az Öböl-államok teljesen tétlenek maradtak volna. Szerinte az emirátusokba 160 ezer szír érkezett az elmúlt három évben. És ki tudja, a helyzet további súlyosbodásával nem változik-e az eddigi tartózkodó hozzáállás.