Tooni 2015. 04. 16. 12:04 | #14
Rájöttem az elején, beletekertem a végébe, a többi sallang.
0
VÁLASZ
lilaflexninja 2015. 04. 16. 11:52 | #13
Hát aki az első perc végére még nem jött rá a film végére, csattanójára és mondanivalójára, az magára vessen!
0
VÁLASZ
kotta 2015. 04. 16. 04:54 | #11
(Mindig eljátszom ezt, pedig csak az én véleményem, ami ugyanúgy egy a sok közül... Aztán küldenek anyámba, satöbbi. Ez van.)
Kapásból ezzel teljes mértékben egyetértek. Mindezt úgy, hogy nagyon komolyan kutyafüggő vagyok, és igen sokszor és sok kutya értelmesebb meg rendesebb vagy kedvesebb mint sok ember, de szerintem is illik azért tudni, hogy van olyan, hogy kutya, meg van olyan, hogy ember. (Arra meg már rájöttem, hogy ha a "szánalmas" szót használom, arra mindenki ugrik. (mondjuk más témában is, de ez most mindegy))
Talán nem is szánalmas a jó kifejezés, egyszerűen tökre nem értem az utyuluputyuluzósokat, azokat meg aztán főleg nem (és ezek durván idegesítenek is akárki akármit mond, jöhetnek rám a kövek) akik a kutya "anyukájának" érzik, de nemcsak érzik, hanem nevezik is magukat. Hát a lószart, már bocsánat. (csak kifakadtam, mi? :-) )
Huhh. És igen: rohadjon meg aki kidob egy kutyát.
Utolsó anyászós-vitázós táptalaj (vesszőparipám), direkt sarkosan fogalmazva: mitől van, hogy az adóegyszázalékos kérincsélésből valahogy mindig az állatmenhelyek jobban jönnek ki, mint mondjuk egy gyerekkórház? Milyen irgalmatlan hülye értékrend ez?
És még érzékletesebben fogalmazva:
1. Mi fontosabb? A nagyon kívánt és állati nehezen összejött egyetlen gyermeked életmentő műtétje, amire éppen nincs pénz és ettől ő valszeg meghal, vagy Döncike utcára kitett hörcsöge, ami eléldegél legalább annyit és legalább olyan boldogan még az utcán is, mint az üvegdobozban?
2. Mi fontosabb? Egy olyan társ élete, biztonsága, boldogsága, aki mindig őszintén(!) meg tud vigasztalni, melletted van haláláig, tisztel és őszintén(!) szeret, vagy valami ötvenharmadik család 6.gyerekének plasztikai rendbehozó műtéte elvakart bárányhimlő után?
Na tessék ezt eldönteni annak, aki akarja. Választ szerintem amúgy mindenki talál a saját életének megfelelően.
Jó anyukázást!
Kapásból ezzel teljes mértékben egyetértek. Mindezt úgy, hogy nagyon komolyan kutyafüggő vagyok, és igen sokszor és sok kutya értelmesebb meg rendesebb vagy kedvesebb mint sok ember, de szerintem is illik azért tudni, hogy van olyan, hogy kutya, meg van olyan, hogy ember. (Arra meg már rájöttem, hogy ha a "szánalmas" szót használom, arra mindenki ugrik. (mondjuk más témában is, de ez most mindegy))
Talán nem is szánalmas a jó kifejezés, egyszerűen tökre nem értem az utyuluputyuluzósokat, azokat meg aztán főleg nem (és ezek durván idegesítenek is akárki akármit mond, jöhetnek rám a kövek) akik a kutya "anyukájának" érzik, de nemcsak érzik, hanem nevezik is magukat. Hát a lószart, már bocsánat. (csak kifakadtam, mi? :-) )
Huhh. És igen: rohadjon meg aki kidob egy kutyát.
Utolsó anyászós-vitázós táptalaj (vesszőparipám), direkt sarkosan fogalmazva: mitől van, hogy az adóegyszázalékos kérincsélésből valahogy mindig az állatmenhelyek jobban jönnek ki, mint mondjuk egy gyerekkórház? Milyen irgalmatlan hülye értékrend ez?
És még érzékletesebben fogalmazva:
1. Mi fontosabb? A nagyon kívánt és állati nehezen összejött egyetlen gyermeked életmentő műtétje, amire éppen nincs pénz és ettől ő valszeg meghal, vagy Döncike utcára kitett hörcsöge, ami eléldegél legalább annyit és legalább olyan boldogan még az utcán is, mint az üvegdobozban?
2. Mi fontosabb? Egy olyan társ élete, biztonsága, boldogsága, aki mindig őszintén(!) meg tud vigasztalni, melletted van haláláig, tisztel és őszintén(!) szeret, vagy valami ötvenharmadik család 6.gyerekének plasztikai rendbehozó műtéte elvakart bárányhimlő után?
Na tessék ezt eldönteni annak, aki akarja. Választ szerintem amúgy mindenki talál a saját életének megfelelően.
Jó anyukázást!
+1
VÁLASZ
lilaflexninja 2015. 04. 15. 07:23 | #3
Én inkább a szőke kislányt dobtam volna ki, annak undi feje volt. A vörös aranyosabb volt.
0
VÁLASZ
