A pedofilok agyában fordítva működik egy létfontosságú kapcsoló

Néhány napja foglalkoztunk S. tanár úr botrányával: diákokat molesztált az iskolai táborokban egy fővárosi elitgimnázium magyartanára. Csak a rendőrségi nyomozást követően derülhet ki, hogy valóban elévült-e a 25 évvel ezelőtti ügy. A pedofília a katolikus egyházzal kapcsolatban is rendszeresen előkerült az elmúlt években. Egy gyermek megrontása „a legborzalmasabb és legmocskosabb, amit csak el lehet képzelni” – mondta Ferenc pápa, aki a napokban ítélte el kemény hangon a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket.

A pedofíliát a szakemberek sokáig úgy kezelték, mint egy pszichológiai rendellenességet, ami általában valamilyen gyermekkori traumához köthető. Az elmúlt időszak kutatásai azonban jelentősen árnyalják a képet: valószínű, hogy a pedofíliának biológiai gyökerei is vannak, és ezek megváltoztathatatlannak tűnnek.

Alacsonyabb IQ

Habár ennek a parafíliának (rendellenes szexuális viselkedésnek) a kiváltó okai továbbra sem ismertek pontosan a tudomány számára, az elmúlt bő évtizedben a kutatók több bizonyítékot találtak arra, hogy a pedofil emberek agyának felépítése és működése egyedi jellegzetességeket mutat.

Dr. James Cantor, a terület egyik legelismertebb kutatója 2007-es kutatásai során több olyan tulajdonságot is talált, amely szerinte a pedofilokra kifejezetten jellemző. Az egyik ilyen tulajdonság az alacsonyabb intelligenciahányados.

Cantor és kollégái 832 fős mintát tanulmányoztak részletesen. A vizsgált alanyok között voltak gyermekek elleni szexuális erőszakot elkövető bűnözők, felnőttek elleni szexuális erőszakot elkövető bűnözők, nem szexuális jellegű bűnt elkövető személyek és olyan emberek, akik nem követtek el semmilyen jellegű bűncselekményt. Az eredmények alapján a gyermekeket molesztálók intelligenciahányadosa volt a legalacsonyabb: majdnem 10 ponttal kisebb az átlagnál. Még érdekesebb, hogy a kisebb IQ összefüggött a molesztált gyermek életkorával, azaz minél fiatalabb volt az áldozat, az elkövető intelligenciahányadosa annál alacsonyabb volt.

Balkezesség

Több más jellegzetesség is feltűnt a kutatóknak, ami kifejezetten a pedofilokra volt jellemző: alacsonyabb testmagassággal rendelkeztek (2,3 centiméterrel mérték őket kisebbnek az átlagnál), rosszul teljesítettek az iskolai tanulmányaik alatt, és rendszerint valamilyen fejsérülés érte őket még 13 éves koruk előtt.

Sőt Cantor úgy véli, az elmúlt években több bizonyíték gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy a pedofil emberek agyának fejlődésével a magzati korban történik valami. Ezt a feltételezést erősítette meg az a kutatás is, amely szerint a pedofilok igen nagy hányada (30-45 százaléka) a balkezesek közül kerül ki.

Cantor szerint hasonló arányban vannak jelen balkezesek a skizofrének, a bipoláris zavarban szenvedők és az autisták között. Mivel a preferált kézhasználatot egyértelműen az agy felépítése határozza meg, a kutató szerint ezt a területet kell részletesebben tanulmányozni a pedofília pontos megértéséhez.

MRI-vel kutatják a pedofil agyat

A pedofilok agyának jellegzetes tulajdonságait csak a közelmúltban sikerült részletesebben feltérképezni, ugyanis a korábbi CT (komputertomográfiás) vizsgálatok – a technológiai korlátok miatt – sokszor egymásnak ellentmondó eredményekhez vezettek. A helyzet akkor változott meg, amikor MRI-készülékeket (mágnesesrezonancia-képalkotást) kezdtek alkalmazni a kutatás során.

Az MRI-nek két fajtáját különböztetjük meg: amíg a strukturális MRI vizsgálat (sMRI) során az agy felépítéséről, struktúráinak méretbeli különbségeiről szerezhetünk ismereteket, addig a funkcionális MRI vizsgálat az agy valós idejű működéséről ad képet.

Fejletlenebb fehérállomány

Egy 2008-as vizsgálat során a torontói Centre for Addiction and Mental Health kutatói hatvanöt pedofil és hatvankét egészséges férfi agyát vizsgálták meg.

A kutatás megállapította, hogy a vizsgált személyek homloklebenye és a halántéklebenye nem mutatott semmilyen lényeges eltérést. Kiderült, hogy a probléma nem a magasabb agyközpontok szürkeállományát érinti, hanem a fehérállományt.

Strukturális MRI vizsgálat során megfigyelték, hogy az egészséges férfiak fehérállományához képest a pedofil férfiak agyának egyes területein kevesebb a fehérállomány. Mivel az agyi fehérállomány idegrostokból épül fel – amelyek az agy különböző központjait kötik össze – feltételezhető, hogy a hiba nem valamely agyterület hiányos működésére vezethető vissza, hanem az idegrostok hiányára.

Érdekesség ugyanakkor, hogy a két csoport vizsgálatakor nem találtak különbséget az önuralomért és az impulzivitásért felelős agyi területek felépítése között. James Cantor szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a pedofil bűnelkövetők önuralmának hiánya nem vezethető egyértelműen vissza neurológiai okokra.

Kimutathatóvá válik a pedofil hajlam?

A kutatók szerint az agyszerkezetben megállapított különbségek vezethetnek ahhoz, hogy a pedofil emberek vonzóbbnak találják a gyerekek arcait, mint a felnőttekét. Ezzel kapcsolatban a közelmúltban végeztek kutatást Németországban, a kieli egyetem munkatársai Jorge Ponseti vezetésével. Az eredményeket a Biology Letters című szaklapban publikálták 2014. május 21-én.

A kutatás során 56 férfi - 11 heteroszexuális pedofil, 13 homoszexuális pedofil, valamint 18 nem pedofil heteroszexuális és 14 nem pedofil homoszexuális személy – agyának működését vizsgálták funkcionális MRI-vel.

A vizsgálat alatt a kísérletben részt vevő férfiaknak különböző képeket mutattak véletlenszerű sorrendben. A felvételeken felnőtt nők és férfiak, illetve kiskorú fiúk és lányok voltak láthatók. Ezt követően az önkénteseket arra kérték, hogy osztályozzák a látott arcokat aszerint, hogy mennyire vonzóak számukra.

Az arc és a szexuális viselkedés közötti kapcsolatot több agyterület együttes működése teremti meg. Ezek az agyterületek a nyakszirti lebeny (a vizuális információ feldolgozása itt zajlik), prefrontális kéreg (a magasabb rendű agyi funkciókért felel), valamint a nucleus caudatus és a putamen nevű agyterületek (mindkettő az akaratlagos mozgást koordinálja). Ha a nem pedofil szexuális érdeklődésű embereknek felnőttek képeit mutatták, az említett területeken erős aktivitást volt megfigyelhető, a gyerekek képei esetén működésük viszont alig volt kimutatható. A pedofiloknál ez pontosan fordítva történt.

Ponseti úgy véli, a mostani tanulmány egy fontos lépés lehet ahhoz, hogy a későbbiekben egy olyan eljárást fejlesszenek ki, amellyel még azelőtt kiszűrhetőek lennének a pedofil hajlammal rendelkező emberek, mielőtt bűncselekményt hajtanának végre.

Gondoskodás vagy szexuális vágy?

A fenti tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az emberi agyban az arccal és a szaporodási viselkedéssel kapcsolatos információfeldolgozás között összefüggés van, amely viszont kétfelé ágazik aszerint, hogy az arc milyen életkorú személyhez köthető. Az egészséges felnőttekben (nemtől függetlenül) a gyermekek arca utódgondozással kapcsolatos érzelmeket vált ki, a felnőtt arcképek azonban (szexuális érdeklődéstől függően) szexualitással kapcsolatos reakciókat. A pedofil személyeknél ez az információfeldolgozás hibásan működik, így számukra a gyermekarc a gondoskodó magatartás helyett a szexuális vágyhoz kapcsolódik.

Cantor azt tanácsolja, képzeljük el az egészet úgy, mint a házakat, amelyek egy speciális elektromos hálózathoz vannak kapcsolva. A szürkeállomány jelenti a lakóépületeket, a fehérállomány pedig a kábeleket, amelyek a házakat az elektromos hálózathoz csatlakoztatják. Könnyen lehet, hogy a pedofil személyeknél ezek a kábelek nem megfelelő számban vagy minőségben vannak jelen, esetleg rossz területeket kötnek össze. Ez utóbbi magyarázhatja a gondoskodó magatartás és a szexuális viselkedés felcserélődésében tapasztalható zavart.

A szakember szerint, ha sikerülne megtalálni a felcserélődés okát, megakadályozható lenne a pedofíliára fogékony gyermekek születése. Az okok között szerepelhet a terhesség alatti helytelen táplálkozás, a vegyszereknek való kitettség, vagy az anyánál fennálló esetleges egészségügyi probléma. Ennek kiderítésére azonban Cantor szerint további kutatások szükségesek.

Mit kezdjen velük a társadalom?

Ha valóban egy biológiailag meghatározott tulajdonságról van szó, akkor mit kezdhet a problémával a társadalom? A kutatók is egyetértenek abban, hogy a legfőbb szempontnak a gyermekek védelmének kell lennie, kérdés azonban, hogy ez hogyan érhető el.

Michael Seto törvényszéki pszichológus, szexológus szerint különbséget kell tenni a pedofil hajlammal rendelkező emberek és a pedofil bűnelkövetők között. A szakértő úgy véli, utóbbiak esetében a bűncselekmény súlyossága miatt nem várható el társadalmi tolerancia, ugyanakkor kérdéses, hogy mi legyen azokkal a pedofil hajlammal rendelkező személyekkel, akik nem követtek el semmilyen erőszakos bűncselekményt, és segítséget keresnek problémájukra.

Seto egy 2012-ben írt tanulmányban azt javasolja, hogy a heteroszexualitáshoz és a homoszexualitáshoz hasonlóan nyilvánítsák a pedofíliát szexuális irányultsággá (a kutató természetesen hozzáteszi, hogy a nem és a kor szerinti irányultság között továbbra is különbséget kell tenni). A szakember véleménye szerint ha ez megtörténne, akkor hatékonyabban lehetne önszabályozást fejlesztő terápiákon való részvételre ösztönözni az érintetteket (a terápia célja, hogy úrrá legyenek a gondolataikon és a szükségleteiken). Seto tanulmányában kiemeli, hogy ezek a kezelések sokkal célravezetőbbek, mintha a pedofil hajlammal rendelkezők szexuális irányultságán próbálnának erőszakosan változtatni.