Köszi a félmillát, Európa!

Így jöttek ki a számok

 Az EU rengeteg módon költött és költ pénzt a tagállamokban, a könyvelés pedig néhol elég áttekinthetetlen, főleg a kontinens azon 99 százalékának, aki nem az eurokrata bürokráciában dolgozik, vagy nem fejlesztési szakember. Mi a költések mérésében nem akartunk elveszni a részletekben, ezért egy viszonylag bárdolatlan megoldást választottunk. Megnéztük, hogy az EU költségvetésében melyik évben melyik ország mennyi pénzt fizetett be a kasszába, cserébe pedig az EU mennyi pénzt költött ott összesen.

A befizetésekből kivontuk az országban elköltött EU-s pénzeket, majd összedtuk a kilenc év így megkapott nettó számait. Így kijött, kik voltak a haszonélvezők, és kik a befizetők az időszakban. Ezeket a számokat leosztottuk az adott ország lakosságával, így jött ki a táblázat lakossággal súlyozott oszlopa. A teljes, 9 évet átölelő időszakra 270 forintos euróárfolyammal számoltunk az MNB éves átlagárfolyamai alapján.

Ez persze egy fiktív szám, hiszen nem az történt, hogy mindenki megkapta volna a maga félmillióját. Az EU-s támogatások java az építőiparban (például autópálya-építőknél, térkövezőknél, projektgazdáknál) és a mezőgazdaságban kötött ki, így annak áldásos pénzügyi hatásai sem egyenlő részben jutottak el az országok polgáraihoz.

És hogy a pénzt melyik ország polgáraitól kaptuk? Egyszerűen besúlyoztuk az abszolút nettó befizetés, illetve az egy főre jutó nettó befizetés alapján: megnéztük, hogy melyik befizető ország a többlet mekkora részéért felel, és ezzel beszoroztuk a mi félmilliónkat. Így látjuk, hogy melyik gazdag nyugati ország összességében, és egy polgárára jutva mennyit adott nekünk tíz év alatt.

Amit nem csináltunk:

• Folyó áron számoltunk, tehát nem igazítottuk ki a számokat sem az európai, sem – az annál jóval magasabb – magyarországi inflációval. A 2006-ban például csak nettó 1,1 milliárd eurót kaptunk az EU-tól, de ez akkor lényegesen többet ért. Ez kissé torzíthatja a számokat.
• Nem különböztettük meg az EU-s költéseket. Magyarországon tavaly az EU-s pénz több, mint fele a strukturális és kohéziós alapból ment különböző projektekre, harmada pedig mezőgazdasági támogatásokra. Az arányok végig nagyjából hasonlóak voltak. 
• Két országnál, Belgiumban és Luxemburgban teljesen felismerhetetlenné teszi a számokat az a tény, hogy az EUnáluk évi többmilliárd eurót elkölt saját magára: az adminisztrációs uniós költségek miatt úgy tűnik, mintha nagy haszonélvezők lennének, pedig ők is befizetők. Ezzel a két országgal szintén nem számoltunk.
• Nem számoltuk bele a még nem végleges 2013-as számokat. Az EU-s pénzek kifizetését nagyon felpörgették tavaly, ezért valószínűsíthető, hogy valójában több, mint a tizedével nagyobbak lesznek a nettó számok.
• Csak azt néztük, hogy az EU a különböző jogcímeken mennyit költött konkrétan. Tehát az itt megvalósuló projektek tovagyűrűző hatásai, vagy az EU-s csatlakozás miatt megerősödő üzleti bizalom hatását nem számszerűsítettük.

Az EU-s csatlakozás valódi pénzügyi és gazdasági hatásai tehát a fejenként kapott félmilliónál összességében nagyobbak. Eszerint a tanulmány szerint például a magyar GDP 10 százalékát köszönhetjük az EU-csatlakozásnak.