Miért így pusztult el Máriusz, a zsiráf?

Nem volt szerencséje Máriusznak, a koppenhágai állatkert hétvégén elaltatott, majd nyilvánosan felboncolt és más állatoknak koncul dobott zsiráfjának, hogy pont rá esett a választás az állomány megritkítása során. Az eset azonban nem egyedi: 2012-ben a koppenhágai állatkertben hasonlóan peches volt két leopárd is, négy évvel korábban pedig Németországban három szibériai tigrist altattak el. Máriuszhoz hasonlóan mindnyájan egészségesek voltak, génjeik azonban nem passzoltak a fajmegőrző programokba.

Boncolás ismeretterjesztő céllal

Máriusz elaltatása azonban nem pusztán a fajmegőrző programok „kegyetlensége” miatt háborította fel emberek millióit - az állatkert több alkalmazottja kapott halálos fenyegetést telefonon, e-mailben -, hanem sokkal inkább amiatt, hogy az állatkert a hétvégén a zsiráfot egy nyilvános bemutató keretében boncolta fel, majd etette meg más állatokkal. A boncolást iskolás gyerekek sora nézte végig, a világsajtót pedig bejárták a jól felismerhetően zsiráfhúst lakmározó oroszlánok képei.

A Channel4 brit tévécsatorna is azt kérdezte az állatkert igazgatójától, hogyan történhetett meg, hogy gyerekek előtt zajlott a boncolás. A válasz az volt, hogy ez nem kegyetlenség, és a gyerekeknek is óriási élmény, hogy egy állatot nem csak kívülről, hanem belülről is megismerhetnek. Például láthatják, hogy milyen hatalmas szíve van egy zsiráfnak, illetve saját szemükkel is meggyőződhetnek róla, hogy hiába a hosszú nyak, egy zsiráfnak is csak 7 nyaki csigolyája van, az emberhez hasonlóan:

Miért kell egy egészséges állatkerti állatnak elpusztulnia?

Máriusz 18 hónapos volt. A fiatal hím állat (egy zsiráf átlagosan akár 25 évig él vadon, és 4 éves kor felett beszélünk felnőtt, ivarérett egyedekről) elaltatását a koppenhágai állatkert igazgatója genetikai okokkal magyarázza. Eszerint az állat génállománya már túlreprezentált volt az Európában fogságban tartott, jelenleg 798 egyedből álló zsiráfállományban. Ugyanez volt a helyzet a 2012-ben elaltatott két leopárd esetében is, és ugyancsak genetikai okai voltak a magdeburgi állatkert három szibériai tigrise elaltatásának is (ez utóbbi esetre az után került sor, hogy kiderült, az apa nem száz százalékban tiszta szibériai tigris).

Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) – ez a szervezet volt, amely engedélyezte a koppenhágai zsiráf eutanáziáját – hétfőn úgy nyilatkozott, hogy az ilyen esetek ritkák. Számos állatfaj esetében nincsenek pontos statisztikáik, de például zsiráfoknál a nyilvántartásuk szerint száz év alatt csak öt másik példányt altattak el génmegőrzési céllal.

„Tudni kell, hogy az állatkertekben az állatok túlélési esélye nagyobb, mint a vadonban: hosszabb ideig élnek, több alkalommal tudnak utódot világra hozni, és utódaik nagyobb arányban maradnak meg, mint a vadonban. A budapesti állatkertben például most hét kisoroszlán van. A vadonban közülük már csak négyen lennének életben, az állatkertben azonban még mind a hét megvan” – mondta az Origónak Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.

Pótolni a vadon kegyetlenségét

Az állatkerteknek a nem kívánt állománynövekedés megakadályozására több lehetőségük van. A leggyakoribb, hogy különféle születésszabályozási eszközökkel – például az emberi fogamzásgátló szerekhez hasonló hormonokkal – megakadályozzák a nem kívánt vemhességet, vagy ivartalanítják az állatokat. Ugyancsak megoldás a tenyészállatok külön tartása.

„Különösen a skandináv országokban azonban bevett szokás az is, hogy nem avatkoznak be az állatok szaporodásába, hagyják, hogy az állat megélje az anyai ösztöneit, amikor viszont az utód eléri azt a kort, amely a természetben is az elválasztás kora, az állatot elpusztítják. Tulajdonképpen a „puha” állatkerti körülmények között mesterségesen próbálják gyakorolni a vadon kegyetlenségét” – mondja Hanga Zoltán.

Mivel a zsiráfok a természetben és az állatkertekben is háremben élnek, egy hímre jellemzően 3-4 nőstény jut. Eközben körülbelül ugyanannyi hím születik, mint nőstény, így amikor az állatkerti szakemberek egy zsiráf elaltatása mellett döntenek, nagy valószínűséggel hímet választanak.

Itthon nem altatnak el egészséges állatot

„A magyarországi állatkertekben egészséges állatot nem altatnak el. Értjük és ismerjük az eljárást, de nem tartjuk követendő példának. Úgy véljük, az ellene szóló érvek számosabbak és súlyosabbak, mint a mellette szóló szakmai megfontolások” – mondja Hanga Zoltán.

A koppenhágai eset érdekessége egyébként, hogy az állatot a brit Yorkshire Vadaspark befogadta volna, a koppenhágai állatkert azonban úgy látta, hogy nem szolgálta volna a genetikai sokszínűség fenntartását, ha az állatot elajándékozzák.

Itthon viszont ez a bevett gyakorlat: az állatkertek cserék, elajándékozások révén szabadulnak meg a felesleges egyedektől. „A szakmai indokok ellenére a koppenhágai döntést azért nehéz elfogadni, mert a zsiráf népszerű állatkerti állat, nem kétséges, hogy befogadták volna máshol. Mindig akad egy induló vagy kevésbé tehetős állatkert. A Nyíregyházi Állatpark például sok állatot adott a közelmúltban nyílt nagyváradi állatkertnek” – mondja Gajdos László, az állatkert igazgatója.

Az állatkertekben feleslegesnek ítélt egyedeknek miért nem adnak egy esélyt a természetben? „Zárt tartásban felnőtt állatot a természetbe visszaszoktatni nagyon nehéz. Két, Csehországban született orrszarvút például megpróbáltak a vadonban elengedni, egy éven belül mindkét állatot kilőtték vadorzók. A visszaszoktatás nehézségét mi a bali seregélyek esetében látjuk, benne vagyunk ugyanis egy ilyen német programban. A Bali szigetéről származó madár Balin teljesen kihalt, és most próbálkoznak állatkerti egyedek visszatelepítésével, eddig körülbelül százat telepítettek ki, de ez tényleg egy nagyon bonyolult, nehéz feladat” – mondja Gajdos László.