szerző:
Nagy Gergő
Tetszett a cikk?

Öt-hat évvel ezelőtt még pörgött az autó- és ingatlanpiac, sokkal többen jártak belföldre, külföldre nyaralni, és kultúrára is több jutott. A korábban középosztálynak tekintett – de erején felül teljesítő – csoportok tömegesen vonultak ki bizonyos fogyasztási szektorokból. Bármilyen nagyobb költés van porondon, azt ma zömében készpénzből intézik az emberek, alig van hitelből vásárló, és csak a tehetőseknek vannak új megtakarításaik. A középosztályról szóló sorozatunk második része.

Kis piros Suzuki? Nyáron egy hét olasz tengerpart? Hitelből vett kétszobás lakás valamelyik új építésű lakóparkban? Nyári tábor a gyereknek, hazai wellness a szülőknek? Koncert, színház? Ha jellemezni akarjuk az úgynevezett középosztály fogyasztási szokásait, akkor sokaknak talán ezek a fogalmak, költési sztereotípiák ugorhatnak be elsőre. Jobban mondva ugorhattak be elsőre, mivel a fogyasztás szemszögéből nézve a középosztály alapjaiban strukturálta át vásárlási szokásait a hitellufi kipukkanása – mely már 2006-tól elindult – és a 2008-ban berobbanó válság következtében.

A (vélt) középosztályról szóló cikksorozatunk első részében azt jártuk körbe, hogy kik tekinthetőek a középosztály tagjainak, hányféle módon lehet definiálni a fogalmat, és hogy a kategorizálásnak milyen problémái vannak. Mostani cikkünkben a középosztály jellemző fogyasztási formáin keresztül próbáljuk megfogni azt, amit az átlagember lecsúszásnak nevez. Mennyire reális az első Orbán-kormány által kijelölt "három szoba, három gyerek, négy kerék" valósága? Milyen a fogyasztása a jövedelmi szempontból középnek tekintett rétegnek?

Amikor még jól pörgött az autópiac

A válság előtti utolsó békeév a 2007-es esztendő volt a hazai autópiacon. Ebben az évben mintegy 176 ezer új személygépkocsit adtak el Magyarországon, és ez már a korábbi évek 200 ezret alulról súroló statisztikáihoz képest is jelentős csökkenésnek számít. 2007-ben Suzukiból 32 ezer darabot adtak el, a "mi autónk" piaci részesedése 18,2 százalék volt. Opelből is több mint 20 ezer fogyott (11,4 százalék piaci részesedés). 2013-ra a helyzet annyira megváltozott, hogy tavaly összesen 56 ezer új személygépkocsi kelt el – ez már háromezerrel több, mint 2012-ben –, a népszerűségi lista pedig teljesen átrendeződött. A több tízezres éves darabszám a múlté, a legjobban menő személygépkocsi-márka az Opel lett (6100 darab), második a Skoda (5900), harmadik a Ford (5600). A Suzuki autók eladott darabszáma tavaly alulról súrolta a 4 ezret.

2011. júliusában készült el a kétmilliomodik Suzuki
MTI / Kovács Tamás

Az üzembe vett személygépkocsik és kishaszonjárművek 76 százalékát cégek vásárolták, vagyis magánszemélyek alig-alig vesznek autót. A Suzukinál ugyanakkor a vevők 62 százaléka magánszemély, ennél a márkánál van egyedül többségben a privát vásárlás. 2007-ben még épp a fordítottja volt a helyzet, akkor a magánszemélyes vásárlók voltak többségben: egy korábbi becslés szerint az akkori piacon a 150 ezret is elérhette a magánszemélyes vásárlások száma. A jelenlegi helyzetet jól tükrözi, hogy a magyarok 70 százaléka egyáltalán nem is tervez autóvásárlást.

A korábbi nagy számokat alapvetően a hitelre történt vásárlások adták. A hitellufi kipukkanásának már 2006-ban voltak jelei, amikor 40 ezer autót vettek vissza a finanszírozók az emberektől, 2007-ben ez a szám pedig még tovább emelkedett. Míg a banki finanszírozott új autók aránya 2007-ben 70 százalék volt, mára ez 30 százalék körülire csökkent (hat éve még a devizahitel is jellemző volt autóváráslásnál, ma már nincs devizahitel).

Az eladási számokat annak idején alapvetően a középosztály, illetve az alsó középosztály tagjainak köszönhettük – fejtette ki Gablini Gábor, a Gépjármű-Márkakereskedők Országos Szövetségének (GÉMOSZ) elnöke, aki szerint 2005-2007 tájékán még tízéves futamidőre, nullaszázalékos induló kamattal is lehetett autót vásárolni. Az ilyen konstrukciók veszélyeire felhívták a figyelmet, hiszen olyan vásárlók is megjelentek, akik nemhogy új autót, de a használtat sem igazán engedhettek volna meg maguknak. A válság hatására ezek az emberek fizetésképtelenek lettek.

Gablini Gábor hozzátette: a tavalyi év második felében már kisebb fokú élénkülést tapasztaltak, ez viszont szerinte inkább a felső középosztály tagjainak köszönhető. Ezek a vevők már korábban is újautó-vásárlók voltak, csak a magyar gazdaság, illetve a munkahelyükkel kapcsolatos bizonytalanság miatt elhalasztották eltervezett autóvásárlásukat is. Az ő optimizmusuk miatt van most némi élénkülés a piacon. (Érdemes megemlíteni, hogy maguknak a megtakarítani tudóknak a köre is szűkül, amellett, hogy akik képesek spórolni, azok is inkább komoly volumenben félretesznek, ahelyett, hogy fogyasztanának – a szerk.)

Gablini szerint az ügyfelek széles köre fokozottan tartózkodik a hitelektől, pedig véleménye szerint a mai kondíciók lényegesen átláthatóbbak, ügyfélbarátabbak, mint korábban, ráadásul kedvező konstrukcióban is lehet kölcsönhöz jutni. Bár a bankok óvatosabbak lettek, akár 30-40 százalékos önerő mellett is lehet hitelhez jutni, és amilyen alacsonyak a kamatok, érdemes hitelfelvétel mellett a megmaradt pénzt befektetésbe tenni – fejtette ki a GÉMOSZ elnöke.

A középosztály, és annak alsóbb rétegei a pénzügyi helyzetük rosszabbodásával most a használatautó-piacon jelennek meg, ennek is köszönhető Gablini szerint, hogy rendkívüli mértékben megugrott a 12-15 éves használt autók behozatala. Ezek károsanyag-kibocsátása is rosszabb, mint az új vagy fiatalabb autóké, és javításuk is drágább. Gablini arra számít, hogy az elhalasztott vásárlások realizálódása miatt javulhat a piac, például a kisgyermekesek aktivitására számít.

Ingatlanpiac – ahol a legtöbben elvéreztek

A 2000-es éveket tekintve 2004-ben épült a legtöbb új lakás Magyarországon, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint ekkor több mint 43 ezer lakást épült. Ez 2012-re alig több mint 10 ezerre esett vissza (2013-ban ez a szám tovább zuhanhatott). A lakáspiaci árszínvonal – vagyis az adott évben eladott lakások átlagára – is esett ugyanebben az időszakban, 11,5 millióról 10 millió körülire.

Jövedelem szempontjából ki a középosztály?
Cikksorozatunk első részében rávilágítottunk arra, hogy a nettó átlagkereset – tavaly novemberben 150 ezer forint – nem igazán ad valós képet arról, hogy ki sorolható az úgynevezett középosztályba, mivel a magyar családok jövedelmének markáns részét képezik a különböző szociális juttatások és a nyugdíj. Emellett azonban hozzá kell tenni, hogy a felmérések szerint a magyarok 10-18 százalékát zsebbe fizetik, a becslések szerint a magyar GDP-nek pedig 22 százalékát teheti ki a feketegazdaság aránya. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az összes adófizető egyharmada a havi minimálbérnek (2012-ben 93 ezer forint) megfelelő éves összeget vagy annál kevesebbet szerepeltetett a bevallásában. Az eddigi statisztikák mellé pedig oda kell állítani a létminimumértéket is, amely tavaly 86 ezer forint volt egy főre lebontva. Jövedelmi tizedekre lebontva csak 2011-es adatokat találtunk (ekkor 144 ezer forint volt az átlagkereset), a legfelső jövedelmi tized 1,59 milliónál kezdődött. Ez azt jelenti, hogy 132 ezer forintos nettó jövedelemmel már a legfelső jövedelmi tizedbe lehetett tartozni. Felvetődhet a kérdés: vajon ezt az összeget hányan gondolják középosztályinak? A statisztikák így ebben a tekintetben is torzítanak: a jövedelmek szempontjából is csínján kell bánni azzal, hogy kit tekintsünk a középosztály tagjának.

A hitelezési feltételek szigorodása komoly nyomot hagyott a hazai ingatlanpiacon, a devizahitelek törlesztőrészleteinek elszabadulása – a gazdasági válság miatt visszaeső jövedelmekkel, megugrott munkanélküliséggel (a mostani csökkenő trend döntően a közmunka és a kivándorlás miatt van) – pedig megnövelte a bedőlt és nem törlesztő hitelek arányát. 2007-ben még 131 ezer lakáscélú hitelt engedélyeztek, ez 2012-re 53 ezerre esett vissza. Körülbelül 110 ezer bedőlt jelzáloghitel lehet a bankrendszerben az egymillió lakáshitelből (melyből 40 ezer lehet forintalapú), pedig 2013. júniusában több mint 170 ezren voltak 30 napnál több késedelemben hitelük törlesztésével.

"Jelenleg az első számú, tehát otthonnak vásárolt ingatlanok dominálnak a piacon" – fejtette ki Déry Attila, az Otthon Centrum vezető elemzője. Déry szerint azok adnak-vesznek most ingatlant, akik élethelyzetükből fakadó változás miatt (például újabb gyerek születik a családban) döntenek a vásárlás mellett. Hiába a 2008 óta végbement 20 százalékos árcsökkenés, a befektetési célból történő vásárlás nem jellemző. Emellett az Otthon Centrum vezető elemzője szerint, míg a válság előtt az emberek 70 százaléka vásárolt hitelből ingatlant, addig ma ennyien vásárolnak készpénzből, ám van olyan időszak, amikor ez az arány 90 százalékra is felkúszik.

Eladó ingatlanok sora Leányfalun
Stiller Ákos

A készpénzes vevők megugrása egyfelől a lakáshitelezés beszűkülésének is köszönhető, ám Déry szerint tapasztalható egyfajta visszaesés a keresleti oldalon is: az emberek egy része nem akar hitelt felvenni, bizalmatlan a bankokkal szemben. Pedig az Otthon Centrum vezető elemzője szerint ma már viszonylag jó kondíciókkal is lehet forinthitelhez jutni.

Az viszont látható, hogy a lakásépítés és a lakáscélú hitelezés több ok miatt sem képes igazán elmozdulni a holtpontról. Egyfelől van a már a korábbi években eladósodott réteg, ők nem tudnak több hitelt felvenni, egy másik csoportnak pedig a jövedelme nem megfelelő; nem elég a hitelfelvételhez a bejelentett fizetésük. Bár van egy réteg, amelynek vannak tartalékai, ők zömében a készpénzes vevők – a többmilliós megtakarítás ugyanakkor nem az átlagpolgár sajátja –, az ő szerepvállalásuk úgy tűnik, nem képes kilendíteni a mélyből a piacot.

Kevesebb jut nyaralás, kultúrára – egyre kevesebb embernek

2008-ban a magyar lakosság összesen 17,4 millió utazást tett a határon túlra, ez a szám 2012-re 16,1 millióra csökkent (kivétel azért van: Horvátország például újra feljövőben). Belföldi utazás területén sem sikerült elmozdulni a holtpontról, a KSH idevágó jelentése is megjegyzi, hogy a magyarok belföldi utazásának szintje nem tudott a korábbi szintre visszakapaszkodni, ami a költési szinten is meglátszott.

Bár 2012-ben nominálisan többet költött egy átlagmagyar kultúrára, szórakozásra, mint 2007-ben, reálértéken jelentős volt a csökkenés. A KSH statisztikái szerint 2007-ben kicsivel több mint 55 ezer forint jutott egy háztartásban egy főre vetítve erre a területre, ez az összeg 2012-re majdnem 60 ezer forintra nőtt. Csakhogy időközben a kumulált infláció 37 százalék körül alakult, vagyis ahhoz, hogy reálértéken legalább ugyanolyan szinten maradjon a kultúrára fordított költés, egy főnek 75 ezer forintot kellett volna fogyasztania. Vagyis 15 ezer forintos a "lemaradás".

A kultúrafogyasztás – színház, mozi, koncert, könyvek – jellemzően az a fogyasztási terület, ahol a középosztály "erős": ezek azok a szegmensek, amelyek szinte definiálják ezt a réteget. A KSH egyik másik statisztikájából az látszik, hogy például a színházlátogatások száma felfutóban van, 2007 és 2012 között 1 millióval nőtt a látogatások száma. A mozilátogatások területén nehezebben megrajzolható a kép: ebbe belezavar az iparág válsága is, amely a digitális televíziózás és az internetes filmmegosztók terjedésével hozható összefüggésbe.

Több évig zuhanó kiskereskedelem

A gazdasági válság a kiskereskedelmi forgalom alakulását sem kímélte. Ezen a területen 2007-től kezdődően masszív csökkenés indult meg, az ezt követő időszakban pedig először csak 2011-ben tudott minimálisan, 0,3 százalékkal nőni a kiskereskedelmi forgalom volumene, ám 2012-ben ezt 1,9 százalékos csökkenés követte. Bár a legutolsó statisztika szerint 2013 novemberében a korábbi év hasonló időszakához képest meglódulhatott a forgalom, egyértelműen kirajzolódó trend nincs, még sok termékcsoportnál van mínusz.

Azokon a területeken, ahol a középosztály nagyobb arányban lehet jelen, szintén vegyes a kép. A könyv, újság, papíráru kategóriában erős esést láthatunk (itt ugyancsak a fogyasztási szokások átalakulása, az online tartalmak térnyerése is szerepet játszhat). A számítástechnikai, egyéb iparcikk, illetve bútor- és műszaki cikk szegmensben a tavalyi év második felében már élénkülés volt tapasztalható. Mindezek mellett az mindenképpen beszédes, hogy a nagy diszkontláncok – a Lidl, az Aldi és a Penny Market – komoly mértékben bővítettek értékesítési helyeiket az utóbbi években, és van olyan cég, ahol az elköltött forintok összege éves szinten 10 százalék feletti mértékben bővült.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!