Az önkényes buszozó

Hogyan jussunk haza, ha zárva a végállomás

2014.01.20. 06:31 Módosítva: 2014.01.20. 11:02

Kesztölc leghíresebb polgárával tele volt a média az ünnepekben: H. Tamás, aki a buliból hazafelé inkább ellopott egy buszt, hogy ne kelljen gyalogolnia Esztergomtól Kesztölcig. Balesetet nem okozott, és ha ő nem meséli el a sztorit és nem tesz a rendőrségen beismerő vallomást, valószínűleg soha nem derül ki, hogy került a helyközi Ikarus a kesztölci lovardához.

Éjjel kettő múlt. A társaság új kocsmák felé vette az irányt, Fuser azonban elfáradt, és hazament volna. A tízezer forintjának átütő sikerrel vert a seggére, a Hollywoodban el is fogyott a viszki. Fuser elköszönt a többiektől – vele együtt voltak vagy tízen, hozzá hasonlóan kesztölciek. Azért is ittak épp itt, a Hollywoodban, mert a kocsma gyakorlatilag tíz lépés az esztergomi buszvégállomástól, és aki a középiskolát Esztergomban végezte (hol másutt), már évek óta ide ült be inni, akár egy sört, akár egy bambit.

Elköszöntek hát, Fuser pedig a csípős decemberi szélben józanodott, hogy most mi is legyen. A pénze elfogyott, a telefonja elveszett – másnap meglett az egyik havernál, törötten, de ez most nem kapcsolódik szorosan a sztorihoz. Legfeljebb annyiban, hogy a szüleinek sem telefonálhatott, vigyék haza. Utólag már nehéz az ilyet megmagyarázni, Fuser meg nem is az a nagy dumás, nem kapok tőle mélylélektani elemzést arról, mi járt a fejében, amikor a végállomáson parkoló buszok ajtóit végignyitogatta. Sakk-matt helyzet, de hát az vesse rá az első követ, aki egy jelentősebb ivászatkor nem futott még bele valamilyen logisztikai rémálomba. Egy ideig lődörgött a buszpályaudvaron, próbált a járókelőktől telefont kölcsön kérni, de Esztergom külterülete éjjel kettő után nem dúskál a járókelőkben.

Hajnali csetelés Fuser és hajnalban egyetlen online barátja között

  • Tamás (3:26): baszki találtam egy buszt, azt hazajöttem vele otthagytam a lovardánál
  • Ákos    (3:27): Mi? Találtál egy buszt?
  • Tamás (3:27): a buszvégen de benne volt a kulcs XD
  • Ákos    (3:28): Hazavezettél egy buszt? A buszvégről? Részegen?
  • Tamás (3:28): hát jah
  • Ákos    (3:28): Most csak szopatsz ugye?
  • Tamás (3:28): de csak haza gurultam azt itt leraktam a lovardánál nem lett semmi baja
  • Ákos    (3:29): Nekem a lipi azt mondta, hogy taxival mentél haza
  • Tamás (3:30): kicsit balfaszkodtam nem tudtam hol vannak a sebességek de ment kicsit fosok remélem nem lesz ebből bajom. kezdek már józanodni
  • Ákos    (3:32): Ez nem vicc bakker. Elloptál egy buszt
  • Tamás (3:33): hát úgy nézve igen
  • Ákos    (3:33): Mondtad mar másnak is?
  • Tamás (3:33): még nem
  • Ákos    (3:33): Ne is. Bakker, de részegen busszal? És ha nekimentél volna valakinek? Meghaltak volna, te egy életre sittre mész
  • Tamás (3:34): csak épphogy hazagurultam, annyira már józan voltam

A busz önkényes elvétele csak az első hibás lépés volt a sorban. A második, hogy sajnos Fuser belefutott az életben egyszer megcsúszó becsületes polgárok végzetébe: mivel nincs rutinja a bűnözésben, ügyvéd nélkül ment a rendőrségre, úgy tett vallomást. Átlagos, nem bűnöző polgár számára az ügyvéddel történő vallomástétel egyáltalán nem triviális, akinek bármilyen módon volt már dolga rendőrséggel, annál inkább. Engem még a katonaságnál tanítottak ki börtönviselt katonatársaim: soha, semmit ne ismerjek be. De tényleg, tagadjak le mindent. Hogy ez mennyire bölcs tanács, mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon az államalapítástól napjainkig egyetlen bűncselekményt elkövető rendőr sem tett még beismerő vallomást. Egy bűnöző rendőr tagadása szélsőséges esetben még akár olyan humoros dolgokhoz is vezethet, mint a Vizelő eposzi jelzőt elnyert Kiss Ernő dandártábornok, aki szemtanúk előtt csattant bele részegen szolgálati Honda Accordjával egy parkoló autóba, majd mivel beleakadt a lökhárítója, nem tudott elmenekülni, csak gyalog. Emlékeznek, mit mondott? Bizony: az alteregója volt, mert valakik le akarják járatni.

Na, hát Fuser nem egy Kiss Ernő, amint Kesztölc határában mutatja, hol tette le a buszt. Igazából jól megválasztott, kis forgalmú hely, csak bicikliseket látok tíz percenként. Fuser amúgy pillanatnyilag nem túl fotogén, mert hámló vörösre van égve az arca. Hegesztőként dolgozik Esztergom határában, tartálykocsikat gyártanak. Melóba az édesapjával együtt jár. Természetesen ők is hamar megtudták a sztorit, de egyelőre úgy néz ki, ott nem lesz belőle gond, mert Fuser mindig rendesen végighegeszti a munkaidejét. Hogy ugyanakkor miért tudott így leégni, nem magyarázza meg, azt mondja, ebben a munkakörben előfordul. Itt volt tehát a busz, és ezzel kapcsolatban két apró helyreigazítást tenne. A Tényekben egyfelől azt mondták, több buszt is megrongált, ami nem igaz: simán nyitva voltak a buszok, ő csak az ajtókat nyitogatta. Eleve puszta kézzel mit lehetne rongálni egy bezárt buszon? A Vértes Volánnál jelenleg úgy számolják, háromszázezer forint a kár, ennyit tesznek ki az ajtók és a műszaki mentés, mert a másnap délelőtt megtalált busznak le volt merülve az akkumulátora. Hogy ez számomra miért nem teljesen életszerű, arról később.

A másik tárgyi tévedés, hogy egy hét kilométeres utat spórolt volna meg, hiszen már a Google Maps útvonaltervezőjének legrövidebb ajánlata is 11 kilométerről szól. Az bizony alsó hangon jó két óra séta a sötétben. Nem azért mondom, hogy ilyen helyzetben mindenki lopjon egy buszt, csak hogy a tizennégy az jóval több, mint a hét. Van egyébként az esztergomi buszvégen egy biciklikölcsönző is, első az országban. A biciklik nagyon jó állapotban vannak, elsősorban mert a helyiek nem használják, turisták meg nincsenek. Haza is tekerhetett volna tehát, de egyrészt a biciklikölcsönzés sem működik fél doboz cigivel, csak előre kiváltott kártyával, másrészt az sem biztos, hogy kevésbé lett volna veszélyes, mint az önkiszolgáló buszozás. A harmadik már végképp apróság: hogy került a TV2-es anyagba a kismotor-jogsi, mint motívum, rejtély. Őt nem kérdezték, a szerkesztő meg valószínűleg nem tudja, mi az, de sokkal jobban hangzik, hogy egy babettás kiscsávó viszi a buszt a nagy éjszakában.

- Elindítottam a buszt, ugye, aztán megvártam, míg feltermeli a levegőt, mert addig kuplung sincs. Várakozás közben megnéztem, hol kell felkapcsolni a lámpát, csak nem láttam, ég-e, le kellett szállni, hogy megnézzem. Eltelt öt-tíz perc, nem tudom pontosan, aztán elindultam. Arra nem tudtam rájönni, hogyan kell becsukni az ajtót, nyitott ajtóval gurultam végig. Amikor fékeztem, becsukódott, de ennyi.

Az ember azt gondolná, végül is nem feltűnő, hogy egy buszpályaudvaron jár egy busz. Csakhogy éjjel kettő elmúlt, az esztergomi végállomáson pedig este 11-kor ér véget az éjszakai élet. Fuser azt is nagyon sajnálja, hogy a biztonsági őrt, aki a Volánnál épp első munkanapját taposta, azonnali hatállyal ki is rúgták. De ugye, ha valaki annyira monomániásan gondol arra, hogy jaj, csak hazajutnék már, az nem lehet mindenkire tekintettel. Szólt a Class FM, és ahogy Fuser emlékszik, nem volt nehéz vezetni. Kis kerülővel kezdett, mert a rendőrkapitányság előtt nem akart elvonulni nyitott busszal egy olyan időpontban, amikor nem járnak a buszok, úgyhogy inkább a Praktikernél fordult. Körültekintően vezetett, a Suzuki-gyárnál még le is húzódott, hogy elengedjen egy kamiont.

- Itt, ahol a benzinkútnál kifordultam, a busznak azért kell idő, mire felgyorsul, a kamion meg lendületből jött. Ennek fényében nehéz volna megmondani, mennyi lehetett Fuser véralkoholszintje, hiszen egyfelől a Hollywood kocsmában elfogyott a viszki, mire odébb álltak, viszont Fuser a földijei tanúsága szerint rettenetes módon bírja a töményet. 70-es tempóban vezetett végig a Látóhegyi úton, aztán a 111-esen, egészen Kesztölcig.

A szüleinek nem szólt, csak amikor behívták a rendőrségre. A legtöbb ember poénra veszi, igaz, egyes kesztölci nénik már azt terjesztik egymás között, hogy előzetesben ül. Azt persze ő sem tudja, mi ilyenkor a menetrend, és igazság szerint én sem, úgyhogy megkérdezem a Komárom-Esztergom-Megyei Rendőrfőkapitányságot. Az ügy még nyomozati szakaszban van, így ők nem is nyilatkozhatnak róla, aztán majd vádemelési javaslattal továbbadják a nyomozó ügyészségnek, az pedig majd az illetékes bíróságnak. Hát így őrölnek igazságszolgáltatásunk fogaskerekei. Hogy mennyit kaphat végül Fuser? Amennyiben a Gugli a barátunk, különféle fennforgásokat mérlegelve a nyakába varrnánk mondjuk 2-3 évet felfüggesztve, vagy valami ilyesmi.

Egy tökéletes világban a bíróság tekintetbe venné az indítékok között, hogy az akció oka nem valamiféle fennhéjázó magamutogatás, öncélú jaszkari volt, hanem a hideg és a fáradtság. Kíváncsi lettem, volna, manapság miket osztogatnak a magyar bíróságok jármű önkényes elvételére. A halmazati ittasság már úgy sem áll meg, hogy Fuser nem kérte fel igazságügyi szakértőnek Dr. Melegh Gábort, hogy kiderülhessen, a sövény lophatta el a buszt, viszont a bíróság előtt még bőven hazudozhat bármiféle képtelenséget. Ha az ittasság nem is áll meg, az ügyészség ráverheti a közérdekű üzem megzavarását, hiszen a busz közüzem, és bár még délelőtt megtalálták a buszt, és szolgálatba is állt, az üzemeltetésben zavar volt. Az Országos Bírósági Hivatalhoz fordultam tehát, mondanának pár példát, hiszen náluk tartják nyilván a magyar bíróságok ítéleteit. Nem mondtak.

A kesztölci Rogyion Raszkolnyikovot nem hagyta nyugodni a bűn súlya, és míg Dosztojevszkij hőse addig csűrte-csavarta a dolgot, míg a nyomozó nagy nehezen elhitte, hogy tényleg ő volt, hogy végre nyugtot lelhessen a lelke a száműzetésben, Fuser is elmesélte boldog-boldogtalannak. Ha hallgat Ákosra, akire aznap hajnalban csetelt rá, még most se tudná senki, hogy került az a távolsági busz Esztergomból Kesztölcre.

-Kijönni nem jöttek ki a rendőrök. Csak felhívtak telefonon 27-én reggel fél 10 körül, hogy be kéne jönni a rendőrségre, mert tudják ezt a buszos dolgot. Menjek be, meséljem el. Bementem, elmondtam, a nyomozó egy kicsit komolyabban vette, a többiek inkább nevettek. Ujjlenyomatot vettek, fényképeztek.

Valahogy úgy képzelem, a szóbeszéd az egy dolog, a bizonyítás egy egészen másik. És ha Fuser azt mondja a rendőrségen, hogy nem ő vitte el a buszt, az egy jellegzetes patthelyzet. De hát tessék: benne van az ujjlenyomata, meg a DNS! Igen, faszikáim, egy szóval se mondtam, hogy nem ültem bele, csak hogy aztán inkább kiszálltam, és hazavittek az ufók, coki! Fusert viszont olyasmikkel ijesztgették a rendőrök, hogy csináltak valami igen drága szagalapú vizsgálatot, ami százötvenezer forint, és ha nem vallja be, akkor azt ráverik. Egy rafinált bűnöző, mint például én, ezen harsányan kacagna, de Fuser, aki csak az első bűncselekményénél tart, szorgalmasan hegeszti a tartálykocsikat, és annak örül, hogy hat év alatt sikerült egy Simsonból hat egyéb motor érintésével (Kawasaki KX125, Yamaha DT125, Honda CR125, Suzuki GS500, Suzuki SV650) felküzdenie magát egy 2006-os GSX-R 750-ig. Épp annak örült, hogy az újesztendőrere már nincs tartozása – egy szó, mint száz, Fusernél ez hatott. Beismerő vallomást tett, és hogy mennyire nem bűnözősen gondolkodik, mi sem bizonyítja ékesebben, hogy odaadta a rendőröknek a busz kulcsát. Mert ugye ő rendesen bezárta az ajtót, ezért is furcsa, hogyan merülhetett le az akkumulátor.

- Többet nem csinálnám meg, az biztos, mondja végül Fuser. Pár év kell, hogy ebből őrületes sztori legyen, de az biztos, hogy lapzártáig ő a leghíresebb kesztölci. És mielőtt halálbüntetést kérnének rá, vegyék tekintetbe, hogy a karcmentesen, szakszerűen parkolta le a buszt, és vele ellentétben a profi sofőrök továbbra sem képesek kivenni a kulcsot.