A Daily Beast interjút készített egy nővel, Chelsea-vel, aki férjével, Clinttel a CDD-gyakorlók táborába tartozik. A CDD a Christian Domestic Discipline rövidítése, azt a módszer jelenti, amellyel a családfő a család többi tagját, főleg a nejét neveli és fegyelmezi. Mindezek szép kifejezések arra, hogy az illető elveri és megalázza a feleségét, de a CDD-gyakorlók szerint ez nem családon belüli erőszak.
Hogy hogy néz ez ki a gyakorlatban a nő alávetettségén alapuló családmodell? Chelsea a lapnak elmondta, ha a fájdalmat 1-10 között osztályozza, az érzéstelenítés nélküli gyerekszülésre hatost adna, elfenekeléseire pedig nyolcast. Először a kezével üti, bemelegítésképpen, utána pedig – az elkövetett vétség alapján – kiválaszt egy eszközt, és azzal csépeli tovább. Fakanállal, ha nem akkora ügy, de főbenjáró bűnért (ilyen például a vezetés közbeni sms-ezés) hajkefe, evezőlapát vagy bőrszíj jár.
Mi van?
Kezdőknek
Clint és Chelsea egy bő ötven oldalas pdf-et állítottak össze azoknak, akik szeretnének csatlakozni ehhez az életformához. Benne olyan hasznos tanácsokkal, hogy a biztonság kedvéért jobb nem verni a terhes nőt, inkább zavarjuk a sarokba.
A szubkultúra arra épül, hogy a családfőnek kell az Istennek tetsző irányba terelgetnie a családot, tehát ha az asszony nem úgy viselkedik, mint azt elvárják, ér megbüntetni. A Daily Beast szerint pár ezren lehetnek, és mind lelkesen áradoznak arról, milyen jó így élni. A nők nem is tehetnének másként: Chelsea úgy adott interjút, hogy férje, Clint vele volt. Ugyanis mindent együtt csinálnak, sőt, közös blogot írnak arról, mi ez az egész. (Magyarul nők elleni erőszaknak hívjuk. Amennyiben ön is érintett, itt kérhet segítséget.)
A CDD-hez amúgy nem kötelező kereszténynek lenni, de az elvárás, hogy kövessék a Biblia vonatkozó utasításait, vagyis hogy a férj irányítja a családot, a nő pedig engedelmeskedjen, vagy tűrje a fájdalmas büntetést. De nemcsak verésről van itt szó: a sarokba küldhetik (például nyaggatásért), vagy leíratják vele ezerszer, hogy „nem leszek engedetlen az urammal", esetleg nem engedik internetezni, vagy mondjuk nem használhatják a – nyilván a férjükkel közös – bankszámlát. És ha nem tettek rossz fát a tűzre, akkor is kaphatnak egy kis emlékeztetőt arra, ki az úr a háznál.
Vannak, akik eltitkolják életformájukat a gyerekeik elől (vagy legalábbis azt hiszik), mások nem is próbálják: egy blogger azt írja, férje nemcsak hogy kérdés nélkül elveri a gyerekeik előtt, ha úgy véli, tiszteletlen volt vele, de egyenként bocsánatot kell kérnie tőlük. Az online fórumokon sok nő arról számol be, hogy a fegyelmezés után férjük megöleli és nyugtatgatja őket, úgyhogy nincs itt semmi baj – de talán még szakembernek sem kell lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez marhára nincs így.
Zavart férfiak patológiás viselkedése
Jim Alsdurf törvényszéki pszichológus szakértő a lapnak elmondta: a CDD nem a vallásról, hanem az érzelmi sérült, intimitás-problémás férfiak megnyilvánulási módja, és teljesen elfogadhatatlan kapcsolati modell. „Egy olyan kapcsolat, amely infantilizálja [gyermekké teszi] a nőt, inkább egy beteg emberekből álló csoport képét vetíti elénk." Mégsem a dolog erőszakosságát emeli ki, hanem az eltorzult szexualitást. „Ha két ember fenekelni akarja egymást, tegyék meg. Baj akkor van, ha mindez egy irányító, bántalmazó légkörben zajlik." Sokan azonban nem ismerik be, hogy erre vágynak, és úgy érzik, a nevelési célzatú maszlaggal tehetik csak vállalhatóvá szexuális érdeklődésüket.
Wendy Dickson, egy bántalmazott nőknek és gyerekeiknek fenntartott Illinois-i menedék dolgozója szerint semmi sem különbözteti meg a CDD-ben élő nőket azoktól, akikkel nap mint nap találkozik. „A családon belüli erőszak irányítás és hatalomgyakorlás egy másik személy felett" – véli, és ez mindkét típusú esetről elmondható, hiába próbálnak meg a bántalmazott nők úgy tenni, mintha vállalhatatlan kapcsolatuk nekik is megfelelne.
Könyörög, hogy ne verjem, ne verjem?
Gyakorlói szerint a CDD „egy olyan gyakorlati életforma két önkéntes partner között, amelyben a ház ura megteszi az egészséges kapcsolatdinamikához szükséges lépéseket [...] egy egészséges otthoni légkör megteremtése érdekében [...] és megbünteti a résztvevőket, hogy a család minden tagját megvédje a veszélyes vagy káros következményektől".
A CDD-sek több online felületen tartják a kapcsolatot, van például egy privát Yahoo-csoportjuk, csaknem négyezer taggal, ahol az egészen hétköznapi témáktól kezdve olyan felvetések is vannak, mint „a feleségem sír, szenved, és könyörög, hogy tartsak szünetet a fenekelésben, tartsak?". Akadnak nők, akik arról érdeklődnek, hogyan lehetne rávenni a férjüket efféle fegyelmezésre, mások pedig menekülnének testi-lelki kínjaik elől. „Azt akartam, hogy többet ne verjen, erre a férjem azt mondta, vagy DD, vagy válás. A válást választottam."
Egy Vera álnéven nyilatkozó nő azt mondta, férje sosem bünteti meg, amikor mérges, és nem is kiabál vele. „A legrosszabb dolog, amit tehetek, hogy csalódást okozok neki, általában valamelyik jellemhibám miatt. [...] Ő sem tökéletes, de nem az én dolgom erre rámutatni. Önmagát is javítja." És a férje büszke is. „Örömmel nézi, ahogy a birtokában lévő személy, a tulajdona azzá válik, amivé Isten szeretné, hogy váljon. Furcsán hangozhat, de nálam működik." A működésről bővebben az oktatási célú pamfletben olvashat, amelyből az is kiderül, megfelelő büntetési forma lehet az is, ha a nő nem mehet sehova, a fenekelés mindig legyen fájdalmas, tehát utána ne kenjük be aloe verával az elvert területet, illetve hogy melyek a legjobb pózok a büntetésre.