Nyílt Levél

Orbán Viktor Úr,
Magyarország Miniszterelnöke
és
Dr. Pintér Sándor Úr,
Magyarország Belügyminisztere
részére

Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Belügyminiszter Úr!

Mi, Magyarország készenléti szolgálatot ellátó és hivatali munkarendben dolgozó hivatásos állományú tűzoltói ezúton kívánjuk jelezni, hogy Dr. Bakondi György altábornagy Úrral, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság Főigazgatójával, - mivel szakmailag és emberileg egyaránt alkalmatlannak tartjuk e tisztség betöltésére - a továbbiakban nem kívánunk együtt dolgozni, illetve nem kívánunk az alárendeltségébe tartozni.

Indokaink a teljesség igénye nélkül a következők:

  Szakmai alkalmatlanságához nyilván az Önök számára sem fér kétség, mivel közismert tény, hogy Bakondi Tábornok Úr semmilyen tűzoltósághoz, polgári védelemhez illetve katasztrófavédelemhez köthető szakirányú végzettséggel nem rendelkezik.
  A tűzoltók meglátása szerint, - beleértve az „egyszerű”, vonulós tűzoltót és a legmagasabb szintű szakmai képesítéssel bíró főtisztet egyaránt - az általa irányított átalakítások kifejezetten károsak, szakmaiatlanok, esetenként a teljes dilettantizmust feltételezik.
  Míg a beavatkozói állomány (a tűzoltásban, műszaki mentésben és egyéb kárelhárításban aktívan résztvevő beosztottak) létszámát megközelítőleg 20%-kal csökkentették, - veszélyeztetve ezzel az állampolgárok alaptörvényben rögzített biztonsághoz való jogát - addig a különböző hatósági osztályok aktív, vagy adminisztratív feladatokat ellátó személyzetét közel a kétszeresére duzzasztották.
  Az úgy nevezett „PAJZS” rendszer – mely egy riasztást segítő, döntésirányító rendszer – bevezetésével, annak hiányosságai miatt, a káresethez történő vonulások megkezdése esetenként több percet késik, az irányítás pontatlan, szakmaiatlan, aminek az állampolgárok élet és vagyonvédelme látja kárát.

Az Önöké és családjaiké is, tisztelt Miniszterelnök úr, Belügyminiszter Úr.

  Konkrét példa a fent említett problémára a pomázi eset, mely elég nagy média visszhangot kapott, aztán Isten tudja miért, egyik napról a másikra „elfelejtődött” az eset. Pedig ott, sajnálatos módon haláleset is történt. 
  Számos, olyan beosztást hoztak létre, melyet aztán hetek, hónapok múlva megszüntettek, vagy átalakítottak, felismervén, hogy ezen beosztásokhoz nem, vagy csak alig tudnak érdemi munkát hozzárendelni.
  Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ezen beosztásokba felvett, szinte kivétel nélkül civil végzettséggel rendelkező munkavállalók tűzoltó tiszti kinevezéssel kerülnek állományba.
  Felháborítónak tartjuk, hogy egy 12 éves múltra visszatekintő, tapasztalatlan, részben kontraszelektált „műintézmény” (OKF) irányíthat egy közel 150 (!) éves múlttal és gyakorlattal rendelkező, kipróbált, kifejezetten hatékony, és a társadalom által megbecsült szervezetet, úgy, hogy az az adófizető állampolgárok számára jóval többe kerül, mint korábban.
  Sajnálatos tény, hogy ezen átalakítások hatására az eddig szinte nem létező fluktuáció egyes térségekben megközelíti a 30%-ot, és ami még rosszabb, hogy a legtapasztaltabb kollégák hagyják el a pályát, mondván: „Én nem erre esküdtem fel”.
  És sajnos, a leszerelési hullámnak előreláthatóan még nincs vége.

  Bakondi Tábornok Úr valamilyen mélyről jövő, számunkra érthetetlen gyűlölettől vezérelve a TŰZOLTÓ szót minden áron ki akarja törölni a köztudatból.
  Nagyon jó példa erre a Tűzoltóság Központi Zenekara és a Tűzoltó Múzeum elnevezés megváltoztatása, Katasztrófavédelem Központi Zenekara és Katasztrófavédelmi Múzeum névre.
  Említhetnénk még az egyenruháink és gépjárműveink feliratozásának hasonló módon történő megváltoztatását is. Ezt Bakondi Tábornok Úr átnevezésnek hívja, mi egyszerűen lopásnak.
  Szerényen megjegyeznénk, hogy minket már jóval azelőtt is tűzoltónak hívtak, hogy a katasztrófavédelem „megszületett” volna, és valószínűleg akkor is annak fognak hívni, amikor a „katasztrófavédelem” szóra már senki sem fog emlékezni.
  Bakondi Tábornok Úrral szembeni másik kifogásunkról, miszerint emberileg is alkalmatlan a pozíció betöltésére, annyit szeretnénk megjegyezni, hogy alárendeltjeivel szemben a legalapvetőbb emberi normákat sem tartja be.
  Tudomásunk és esetenként tapasztalatunk szerint számára teljesen normális dolog, az alaki szabályzatnak egyébként teljesen ellentmondó, úgynevezett „csendőr-pertu”, (egyoldalú tegeződés), az alárendeltjeivel történő megalázó, lekezelő, káromkodó stílusú hangvétel.
  Az is jellemző rá, hogy jelentések fogadásakor és egyéb hivatalos fórumokon nem csak az előbb említett alaki szabályzattal, de a Nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel sem különösebben foglalkozva, szinte állandóan ott lóg a cigaretta a szája sarkában.
  Bővebben a szakmai kifogásainkat terjedelmüknél fogva most nem kívánjuk ismertetni (a médiában azért már több helyen fellelhetőek), de őszintén reméljük, hogy a több ezer aláírás meggyőzi Miniszterelnök Urat és Belügyminiszter Urat arról, hogy a probléma kizárólag szakmai alapon történő megvitatása az állampolgárok biztonsága és a tűzoltó társadalom megnyugtatása érdekében feltétlen szükséges.

Előre bocsájtjuk, hogy számunkra – mint azt fentebb jeleztük – a hívatásos tűzoltók szakmai becsülete nem képezi, nem képezheti vita tárgyát. 

  A Kormány intézkedésének záros határidőn belüli elmulasztása esetén kénytelenek leszünk az orvos rezidensekhez hasonlóan közjegyzőnél letétbe helyezni szolgálati viszonyunk megszüntetése iránti kérelmünket.

  Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr!

Ne gondolják, hogy ez üres fenyegetés. Ez nem fenyegetés, ez ígéret!

  Mi tűzoltók az orvos rezidensekhez képest sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk azáltal, hogy mindannyian rendelkezünk legalább egy civil szakmával, de a legtöbbünk 2-3, esetenként még ennél is több képesítéssel bír. Mi ha kell, a civil életben is megálljuk a helyünket.
  Ez idáig, a megalázóan alacsony fizetés ellenére is pályán maradtunk pusztán hivatástudatból, de ha műkedvelő amatőrök (elnézést a kifejezésért) az önbecsülésünktől is megfosztanak minket, akkor rákényszerítenek bennünket, hogy tovább álljunk.
  Sajnos ennek azok fogják kárát látni, akik eddig bíztak bennünk, de meggyőződésünk, hogy ők is megértenek bennünket, és hasonló helyzetben ők is ugyanezt tennék.
  Mi szeretnénk továbbra is tűzoltók maradni, de eljutottunk (eljuttattak minket) arra a szintre, hogy már nem minden áron.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr!

Várjuk megtisztelő válaszukat!

Tisztelettel:
Magyarország (egyenlőre még lojális) TŰZOLTÓI és velük egyetértő magyar polgárok