Jön a démoni kisbolygó

2029. április 13-án, egy pénteki napon lélegzetelállító látványban lesz része Afrika, Európa és Ázsia lakóinak: a legtöbb csillagnál fényesebb és sok műholdnál gyorsabban mozgó pontot látnak majd az égen. A fényes pont egy 270 méter átmérőjű szikladarab, az Apophis (2004 MN4) nevű kisbolygó lesz, amely mindössze 30 ezer kilométerrel a felszín felett húz el (sok műhold ennél távolabb kering). Ilyen méretű test ilyen szoros földközelségére a becslések szerint átlagosan 1000 évente kerül sor.

Ha egy ekkora test keresztezné a Föld pályáját, nem égne el a légkörben, hanem a felszínbe csapódna. Szárazföldre érkezése esetén több magyarországnyi területet is képes lenne elpusztítani, ha egy óceánban landolna, hatalmas szökőárak kerülnék meg a Földet. A robbanás energiája közel 50 milliószorosa lenne a Hirosimára ledobott atombombáénak. Mindkét esetben nagy mennyiségű por kerülne a légkörbe, ami módosítaná a klímát, és pusztulást okozna az élővilágban.

Az Apophis a Föld felé tart (fantáziarajz)

Az eddigi legveszélyesebb test volt

Az Apophis felfedezése után nem volt kizárható egy ilyen forgatókönyv. Az első pályaadatok alapján 2,7%-os esélyt adtak arra a csillagászok, hogy 2029-ben a kisbolygó becsapódik a Földbe. Ezzel az eddigi legmagasabb, 4-es fokozatot érte el a kozmikus katasztrófák 10 fokozatú "Richter-skáláján", a Torino-skálán: "nyugtalanító eseményként" osztályozták (közeli találkozás, 1 százalék körüli esély a becsapódásra, regionális méretű rombolás).

Egy új kisbolygó vagy üstökös felfedezésekor többnyire csak igen bizonytalanul lehet megjósolni, hol lesz az objektum hónapok vagy évek múlva. Ez természetes következménye annak, hogy ilyenkor az égitest pályájának még csak nagyon rövid szakaszát ismerik, és azt is némi pontatlansággal. Ahogyan gyűltek az adatok, úgy lehetett egyre biztosabban kizárni a 2029-es becsapódást, ám helyette újabb nyugtalanító dátum bukkant fel.

A 2029-es földközelség során ugyanis módosulhat úgy az Apophis pályája, hogy 2036-ban, a következő szoros közelítéskor valóban becsapódjon a Földbe. A NASA szerint ennek az esélye minimális, mindössze 1 a 250 000-hez. Az Orosz Űrügynökség sötétebben látja a helyzetet: szerintük komoly esély van a 2036-os becsapódásra, és már 2009-ben felröppentek olyan hírek, hogy megkezdték az előkészületeket az Apophis eltérítésére. Erről azóta sem közöltek részleteket.

Hároméves szünet után, 2011-ben sikerült ismét megörökíteni az Apophis kisbolygót

A gravitációs kulcslyuk a lényeg

A 2013-as közelítés mindenesetre komoly lehetőség a csillagászoknak, hogy pontosítsák számításaikat. Bár január 9-én az Apophis majdnem 15 millió kilométerre lesz a Földtől (ez a Hold távolságának több mint 37-szerese, ezért szabad szemmel nem lesz látható a test), radarképeket készítenek majd róla.

Ezek alapján azt remélik, hogy körülbelül 2070-ig tudják megmondani az égitest pontos pályáját - tehát azt is, hogy a 2029-es szoros földközelség alatt lesz-e veszélyes módosulás.

"A radarmérésekkel nagyon pontosan meghatározható a kisbolygó helyzete, sokkal pontosabban, mint az optikai megfigyelések alapján. Az új adatok pontosabb pályaszámítást tesznek lehetővé. Ennek alapján pontosítani lehet, hogy 2029-ben az Apophis hol halad el a Föld mellett" - mondja Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa.

Az elhaladásnak mindig van egy bizonytalansága, nagyon sok a lehetséges áthaladási pont. Ha e pontok összességét egy nagyjából ellipszis alakú területnek tekintjük, ezen belül van egy veszélyes zóna, egy úgynevezett gravitációs kulcslyuk. Ha éppen ezen halad át az Apophis 2029-ben, akkor csapódhat be 2036-ban. A csillagászok most azt remélik, hogy a pontosabb adatokkal szűkíteni lehet az áthaladási területet, és kiderül, benne marad-e a kritikus terület, vagy kikerül onnan. Ha kikerül, akkor 0-ra csökken a becsapódás esélye, ha benne marad, nő a veszély. Ez esetben talán az oroszokban bízhatunk, akik nem teljesen önzetlenül foglalkoznak ennyit az Apophisszal, legalábbis ezt sugallja az alábbi térkép, amely a kisbolygó lehetséges becsapódási helyeit ábrázolja.

A (99942) Apophis kisbolygó 2012. március 24-én az MTA CSFK Csillagászati Intézet piszkés-tetői 1 méteres távcsövével. A halvány, mozgó fénypont a kisbolygó, a gyöngyfüzérek pedig a csillagok, mivel az egyedi felvételeket a kisbolygó elmozdulásának megfelelően kombinálták össze. Az égitest ekkor igen messze, 195 millió km-re járt bolygónktól, így fényessége csak 21,5 magnitúdó volt, ami egymilliószor halványabb, mint a szabad szemmel még éppen megpillantható csillagok