Már eddig is rebesgették, de most biztossá vált: Marslakók címmel napi szappanoperát fogsz gyártani a köztévén. Mi is lesz ez pontosan?
Először is azt mondom, hogy ez egy vadonatúj formátum, semmilyen létezőnek nem az átvétele, sőt még ennél is nagyképűbb vagyok, nem is szappanopera. A napi sorozatok között létezik a zárt- és nyílt végű, mint például az Isaura, aminek ugye tudjuk, hogy vége lesz, vagy a Barátok közt, aminek meg soha. Ez furcsa házasítása lesz a kettőnek, már létező műfajok keveredése, de szeretnénk, ha valóban lenne magyar vonatkozása. Fontos, hogy ez a sorozat Magyarországról szóljon, arról a Magyarországról, ami létezik. Divat a két kereskedelmi tévén futó szappanoperákat szidni, de hányan, mióta nézik őket? Valamit tudniuk kell, így át kell menteni belőlük, de hiszem, hogy lehetünk gyorsabbak, szemtelenebbek, beszélhetünk más nyelvet.
Ez azt jelenti, hogy nem lesz tele olyan életidegen párbeszédekkel, mint általában a napi sorozatok?
A jelenlegi szappanoperák párbeszédei nem azért vannak így megírva, mert nem tudnak jobbat, hanem mert a műfajnak a része, hogy az emberek a keresztnevükön hívják egymást vagy teljes mondatokban beszélnek. Aki szappanoperát néz, sokszor csak felületesen hallgatja a párbeszédeket, háttértévézéshez nézi. A Patyomkin páncélos idejében legalább hat másodpercesnek kellett lennie egy snittnek, mert különben nem értette meg a néző, most ott tartunk, hogy egyhuszonötöd is elég hozzá. Változik a világ, érdemes megpróbálni, hogy egy napi sorozat közelebb álljon a beszélt nyelvhez, érdemes pörgetni.
Nem az a helyzet, hogy nincs idő napi sorozat gyártásánál laza szerkezetre és pörgésre? A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább a heti sorozatok színvonalasak, a napit meg trash-nek hívják. Szépen hangzik a fúzió, de van realitása?
Persze, az állandóan fanyalgó értelmiség így látja, én meg úgy, hogy egyfelől legyen értékes, másfelől meg jönnek a nézők. Újat, jót akarok, mert vannak jó színészek, akik improvizálni is képesek, és jó írók, tudom. Sok, az időhiány kijátszására vonatkozó trükk van, de ezekről még nem nagyon beszélhetek, a lényeg, hogy nekem mániám, hogy mindent meg lehet oldani. Engedtessék meg nekem, hogy átalakítsam a jelenlegi gyártási struktúrát, az elkészítés módját, a napi rutint, hogy egy részt hamarabb össze lehessen rakni. Máshogy vesszük fel, a szereplőválogatásnál pedig fontos a karakterazonosságon kívül a rögtönzés, a szerepek gyors összerakása, ez alapján keressük a színészeket. Szerintem a feszített tempó nem üti a képességeket, csak jó történet kell adjunk, és persze közszolgálati televízióról lévén szó, feladatunk a szokásos dolgok mellett, hogy kérdéseket vessünk fel. Fontos, hogy ez a sorozat Magyarországról szóljon, arról a Magyarországról, ami létezik. A közszolgálati televízióban egy napi sorozat másról szól, mint a kereskedelmi szektorban: itt az emberi kapcsolatok bonyolódásán túl az országgal, a sajtó és az emberek viszonyával, a mindennapok gondjaival, a közhangulattal is kapcsolatban kell lennünk, a történet nem lebeghet két méterrel a Föld felett. Bárki bármit is mond, míg a kereskedelmi tévéknél az az első, hogy jöjjön be a pénz, úgy a közszolgálatnak pedig igenis feladata, hogy kísérletezzen.
Na igen, és itt jön be a képbe, hogy mindehhez kétmilliárd forintot kaptál.
Az is érdekes, hogy egy új sorozatnál csak a pénz érdekli az embereket, a tartalom alig. Erről is szólni fog a Marslakók. Vannak összegek, amiket leírnak a nevemmel, azt feltételezve, hogy ezután majd nevetve elfutok vele. Azok feltételezik ezt, akik a helyemben ezt tennék. Ráadásul a leírt összeg saccolva van azon az alapon, hogy kábé mi, mennyibe kerül. Nyilvánvaló, hogy ha cáfolni akarom, akkor meg kell mondjam az igazi összeget. De azt valahogy senki nem gondolja, hogy mennyi garanciával, kötbérrel és felelősséggel jár egy ilyen szerződés megkötése. Nem vagyok dühös, számítottam erre, és lehet, hogy beleállok a dologba, hiszen a cég az enyém, magyar cég, itteni bejegyzéssel, semmi kamu nincs benne. Talán annyira hülye mégsem vagyok, hogy ilyet nagy nyilvánosság előtt csinálok. Felveszem a telefonom, és ami elmondható ezzel kapcsolatban, azt elmondom. Sokan azt hiszik, hogy csak besétáltam, és „tessék, Lacikám, itt a pénz”. Ezt a dolgot még bőven az előző kormány alatt, három éve kezdtük el összerakni, rengeteg meló és pénz van benne.
A másik fanyalgás pontosan a személyeddel kapcsolatos.
Ez egy ilyen ország. Ha valaki azt mondja, harmincezer forintot keres, annak elvágja a torkát, aki csak huszonötezret. Mi csak ezzel foglalkozunk, de ettől egyformán szegény lesz az ország, és lehet, hogy ez okoskodás, és én nem vagyok hiteles, de könyörgöm, csak egy pillanatra vonatkoztassunk már el a forrástól, azaz tőlem, és próbáljuk meg elhinni ezt a dolgot.
Mindjárt, de említetted, hogy már keresitek a színészeket, ők nem lepődtek meg, amikor te kerested fel őket?
Miért lepődnének meg, tévés adásrendező szakon végeztem a Horváth-Vitray osztályban, tanultam mindent. Félhumán-félreál beállítottságú vagyok, a rendezés pedig félig művészet, félig technika. Imádok emberekkel dolgozni, mindig érdekelt a rendezés, boldog voltam, ha a főiskolán alkalmam volt rá. Aztán van az az út, hogy az ember asszisztenskedik, meg van az enyém, hogy hívtak, csináljak műsorokat. Nyilván nem leszek rendező egy perc alatt, ezért most sem akarok rendezni, mert fontos, hogy ez ne az én kísérleti pályám legyen. Én a formátum egyik kitalálója vagyok.
Azért tanácsokat nyilván elfogadsz.
Persze, sok barátom tanácsára hallgattam, beleláttunk egy csomó szakmába, például a tietekbe is, ezeket mind akarom használni. Kalamár Tamás tanácsait elfogadom, nagyon ért ahhoz a formátumhoz, amit csinál.
A formátumról mit lehet még tudni?
Nagyjából semmit. Van jogom titkolni, három éve készítem elő. A legfőbb baj, hogy ebben az országban már senki nem hiszi el, hogy lehet valamit csinálni. Még semmi nincs belőle, és máris a földbe döngölik, kevés az, aki megvárja, megnézi, aztán vágja el az ember torkát. Nem akarok róla még beszélni, mert a többség biztos benne, hogy rossz lesz, és csak azon izgulnak, mi lesz a pénzzel – vajon ez meg tud változni?
Nem valószínű, ráadásul aligha fognak kímélni a kollégáid a Heti hetesben, hiszen kedvenc témájuk a közpénzek szétosztása.
Mindenki annak lát egy műsort, aminek akar, ezt sem én találtam ki. Sokan gondolják, hogy a Heti hetes kritikai észrevételei mögött gyűlölkédés van, pedig valójában nincs. Mindenesetre nekik is azt fogom mondani, amit nektek: az elhangzott számok pontatlanok, és azt próbálják közvetíteni, hogy ez az egész mennyibe kerül, pedig fogalmuk sincs, hogy a költségvetés hány évre szól. Egy szappanopera bizony drága, érdemes lenne tudni, hogy mi mennyibe kerül, és a mostani, nem tíz évvel ezelőtti áron.
Viharos sikerre számítasz?
Nem szabad úgy indulni, hogy megverjük a már sok éve futó szappanoperákat nézettségben, ráadásul ez teljesen más lesz. Nem mások legyűrésére vicsorgok, nem lenyomni akarok senkit, mert itt nem erről van szó. Összeállt egy ilyen dolog, hogy hogy lehet ezt megcsinálni úgy, hogy ne legyen erőltetett, ne legyen sárszagú. Szórakoztatóan, holott a valóság nem mindig az. Persze, akarom, hogy nézzék, beszéljenek róla, de egyelőre megelégszem azzal is, ha van története, lendülete és nem álomországban játszódik. Nagy felelősséggel járó dolog ez, várjuk meg a részeket.
Várjuk, de mikor jönnek?
Tavasszal, március környékén.