Ők kérnek elnézést

Furcsának ugyan furcsa, hogy a Novák Emil-Kaszás Géza féle Igazából apa rendező nélküli filmként került a mozikba, de koránt sem egyedi eset. A klasszikus hollywoodi stúdiórendszerben még nemigen jelenthetett problémát, ha egy rendező nem azonosult a filmjével, hiszen úgyis a stúdiófőnökök osztották a lapokat, azonban a szerzői film gondolatának (azaz, hogy a film a rendezői vízió megtestesülése) elterjedése maga után vonta az abból következő konfliktusokat, hogy rendező és producer, illetve rendező és stúdiófőnök elképzelése időnként gyökeresen eltér az adott filmről. A stúdió rendszerint erősebb, de a rendező a kezében tart egy végső adut: ha végképp nem tud megbékélni a rákényszerített megoldásokkal és rá se bír nézni az elkészült filmre, levetetheti a nevét a stáblistáról.

Először 1968-ban került sor erre Amerikában, A törvény éber őre (Death of a Gunfighter) című westernfilmnél. Alapvetően a film sztárja, Richard Widmark dirigált a forgatáson, és mivel nem volt megelégedve Robert Totten rendező munkájával, simán kirúgatta, és a helyére felvetette Don Siegelt. A film végső verziójában állítólag nagyjából fele-fele arányban szerepelnek a Totten és a Siegel által leforgatott jelenetek, és sem Siegel, sem Totten nem akarta, hogy az ő neve szerepeljen a stáblistán. A két filmes az Amerikai Rendezők Kamarájához (DGA) fordult, amely úgy döntött, hogy mivel a kész film egyik rendező elképzelését sem tükrözi, egy álnevet tüntetnek fel a stáblistán.

Így születet meg a híres-hírhedt Alan Smithee, aki négy évtizedes pályát futott be, melynek során az IMDb szerint 71 alkotást rendezett, ha tévés munkáit is számítjuk. Eleinte csak a DGA tagjai tudták, hogy kicsoda Smithee, utólag vicces, hogy A törvény éber őré-ről írt kritikájában Roger Ebert is egy általa még nem ismert rendezőként méltatja Smithee munkáját. Filmes berkekben persze egy idő után elterjedt az információ, hogy az Alan Smithee név felbukkanása azt jelenti, hogy nem a rendező elképzelése szerint megvalósult filmet látunk, de a nagyközönség sokáig nem tudta, hogy Smithee fiktív figura. A gaz Joe Eszterhas viszont 1997-ben végleg leleplezte a titkot.

Jelenet a Hellraiser: Vérvonal című Alan Smithee-filmből

De ne szaladjunk ennyire előre, addig még számos alkotás került ki Alan Smithee képzeletbeli kezei közül. Az ő kreditlistáját gazdagítja például az 1996-os Hellraiser: Vérvonal (rendező: Kevin Yagher), Kiefer Sutherland Woman Wanted című romantikus drámája és a Csapdában című 1990-es Dennis Hopper-film is. Mivel a DGA szabályzata szerint tagjai nem beszélhetnek arról, hogy miért tagadták meg filmjüket, nem lehet pontosan tudni, melyik esetben mi állt a döntés hátterében, de sokatmondó például, hogy Hopper csinált egy tizennyolc perccel hosszabb rendezői változatot a Csapdában-ból, melyet az amerikai kábeltévéken Backtrack címen adtak.

Néha a legnagyobb nevű rendezők is kénytelenek voltak átengedni a - kétes - dicsőséget Alan Smitheenek: Michael Mann például A bennfentes és a Szemtől, szemben tévéváltozatáról is levetette a nevét. Utóbbi esetében Mann felajánlotta, hogy kibővíti a moziverziót, azonban a tévécsatorna inkább kivágott negyven percet a filmből, és úgy adta le. Mann tréfásan úgy nyilatkozott, hogy tőle "hívhatják akár Michael Smithee vagy Alan Mann-filmnek is" a létrejött felemás alkotást. David Lynch még találékonyabb volt, ő Judas Booth néven jegyzi a Dűne tévés változatát, amely a bibliai Júdás és Abraham Lincoln gyilkosa, John Wilkes Booth nevének kombinációjából született meg. Elég egyértelmű, hogy mi a véleménye a tévés változatról.

Smithee veszte a Joe Eszterhas által írt, Arthur Hiller által rendezett 1997-es An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn lett. A szatirikus film egy Alan Smithee (Eric Idle) nevű rendezőről szól, aki lehetőséget kap rá, hogy csináljon egy akciófilmet Jackie Channel és Sylvester Stallonéval. A forgatás során azonban kiderül számára, hogy a stúdiófőnök és a producer csak bábnak tekintik, ezért úgy dönt, leveteti a nevét a stáblistáról, evidens okból azonban nem tud a Smithee álnév mögé bújni, ezért kénytelen drasztikusabb megoldáshoz folyamodni. Ironikus duplacsavarral a Burn Hollywood Burn maga is Alan Smithee-filmmé vált, ugyanis a gyártó cégnek jobban tetszett Eszterhas verziója, mint Hilleré, ezért a rendező levetette a nevét a filmről. És bár a film hatalmasat bukott, és szinte senki sem látta, a DGA úgy döntött, Smithee nyilvános leleplezése után nem használják többé az álnevet. Úgy vélték ugyanis, hogy ami addig inkább csak a többi filmesnek szánt üzenet volt, közismertté válva egyet jelent azzal, hogy már előre tudatják a publikummal, hogy a film pocsék.

Tévéfilmeknél és nem DGA-tagok által rendezett mozifilmeknél azóta is használják az Alan Smithee nevet, de a többiek manapság már más figurákhoz fordulnak segítségért. A Szupernova című 2000-es Walter Hill-filmet például egy Thomas Lee nevű titokzatos férfi jegyzi, és újabban feltűnt egy Harry Kirkpatrick nevű rendező is a színen. Kirkpatrick nem mást takar, mint Alec Baldwint, aki csak egyszer próbálkozott meg a rendezéssel, de azt is nagyon megbánta.

2001-ben forgatta le Az ördög és Daniel Webster című novella adaptációját, amelyben egy peches írót alakít, aki a sikerért cserébe eladja a lelkét az ördögnek (Jennifer Love Hewitt), és aztán legfeljebb egy kiadó nagyhatalmú feje (Anthony Hopkins) segíthet rajta. A gondok ott kezdődtek, amikor kiderült, hogy a film finanszírozóinak még sincs pénzük, és az utómunkára már nem maradt keret, sőt, két befektetőt le is tartóztattak csalásért. Évekig csak hányódott a félkész film, míg 2007-ben Bob Yari producer megvásárolta a jogokat, és teljesen újravágva Shortcut to Happiness címmel bemutatta. Baldwin nemcsak hogy levetette a nevét a teljesen átszabott filmről, hanem határozottan meg is kérte a rajongóit, hogy ne menjenek el megnézni.