Két lelkes magyar rajongótársunk animációs film készítésébe fogott, melynek címe Stargate: Redemption.

Az egyik alkotó, Kurucz Viktor (Iguana) - aki pár évvel ezelőtt egy animációs mesterkurzust végzett a mai MeshArray Digital Media Schoolnál - mesélt magáról és a filmmel kapcsolatos tervekről.

„Évekkel ezelőtt a World 3D internetes portálon ismertem meg egy lelkes fiatal srácot, aki tonnaszám ontotta magából a 3d-s űrhajókat. Akkoriban annyit tudtam a SG univerzumról, hogy volt egy mozifilm, meg valami sorozattal is próbálkoztak a készítők. Ahogy egyre jobban megismertem Ferencet (Eagle / -= SaS =-), elkezdett érdekelni ez a téma.

Egyszer aztán szomorúan mesélte, hogy kedvenc hajója, a Prometheus hogyan esett áldozatául egy idegen fegyver-rendszernek. Gondoltam egy alattomos viccet elsütök és én magam is elkészítem a sorozat ezen képsorait Ferenc modelljével. Mai szemmel nézve már jókat mosolygunk ezen a néhány másodperces animáción, de nagyban hozzájárult a jelenlegi projekthez. Alig egy évvel később Ferenc kíváncsiságból ismételten elkészítette a hajót, lényegesen több tapasztalattal már egészen komoly modellt hozott össze, én pedig –mit tagadjam, vérszemet kapva- szintén szerettem volna megtudni, mit fejlődtem az elmúlt évben.”

Ezek után elkészült egy újabb kép, ami akkora visszhangot váltott ki internetes portálokon, hogy a két személyes csapat úgy döntött: a jelenetet újra elkészítik, ezúttal egy kicsit modernebb köntösben.

„Azóta újabb és újabb ötletek jöttek. Ma már egy közel fél órás animációs filmen dolgozunk, melyben CG karakterek, rengetek űrhajó, komplex űrcsaták és külföldi szinkronhangok szerepelnek. Sajnos jelenleg még csak modellezések folynak így nem sok képpel szolgálhatunk, hiszen a munka nagyobbik része főként írásos dokumentum, úgymint forgatókönyv, párbeszédek, hajók listája, felhasznált programok listája, illetve a zene és hang effektek tetemes gyűjteménye.

A történet szerint egy idegen faj próbálja uralma alá hajtani a galaxist, melynek lakói ez ellen küzdenek. Persze sorra kudarcot vallanak és hatalmas veszteségek érik őket. Egy véletlen felfedezés azonban új lehetőségekkel kecsegtet, ám időben cselekedni kell, hiszen egy totális megsemmisítő-flotta lépett be galaxisunkba és nem tudni, melyik bolygó lesz a következő áldozata. Hogy a tudósok számára időt nyerjen a SGC szövetségeseivel az armada elé vonul és feltartóztatja azt, noha mindenki tudja, hogy arról a csatatérről talán senki nem tér vissza.”

Az eredetileg Fall of the Dauntless munkacímen futó projekt mára a végleges Stargate Redemption címet kapta. A történet „intró”-ját lentebb, a képek alatt olvashatjátok. További információkról beszámolunk, illetve készül a csapat információs weboldala is.

Sok sikert kívánunk Nektek!

A történet:

Az Ori hóditásai után 19 évvel a háborúk emléke lassan a feledés homályába merül. Galaxisunkban viszonylagos béke honol. Egyetlen rendfenntartó erőként a Csillagkapu Parancsnokság hajói a mélyűrben szétszórva teljesítenek szolgálatot.

A 7 órás háború:

Tipikus kora őszi nap volt. A tekintélyt parancsoló felhőkarcolók most is rendíthetetlenül ostromolták az eget, s noha a nap még aranysárga ruhába öltöztette őket, az égen már megjelentek az ilyenkor megszokott sötét fodrú felhők. Ezen a napon a megszokottnál is többen voltak és úgy tűnt, nagyon sietősre fogták odafent. Erős szél terelgette őket, de volt még valami a levegőben. Ahogy egykoron mondták, ez volt a vihar előtti csend.

A millió apró fénypont araszolva haladt előre a Westmington hídon, nem foglalkozva a száguldó felhőkkel, aranysárga épületekkel. Csak egy dolog számított akkor, végre otthon lenni. Ekkor még senki sem sejtette, hogy ezen a napon nagyon kevesen érnek csak haza.

A meteorológiai előrejelzések is meglehetősen zavarosak voltak; az elegáns középkorú úr folyton kitérő magyarázatokat adott a szokatlanul nagy szélre. Késő délutánra aztán a hőmérséklet drasztikus zuhanásba kezdett, a felhőtakaró pedig félelmetes sebességgel száguldott át a nagyváros egén. Sokan kémlelték az égi parádét fohászkodva egy felsőbb rendű entitáshoz, nehogy ismét tornádó söpörjön végig a térségben.

Arra, ami aztán fél nyolc után történt, senki nem számított. A hatalmas szél korbácsolta felhők megmagyarázhatatlan köröket kezdtek leírni. Volt, akit ez félelemmel, míg másokat csodálattal töltött el. Az örvény végül lassan önmagába húzódott és egészen a csillagokig nyúlt, feltárva szörnyű titkát. Az égen terpeszkedő óriási lyukból lassan előaraszoló formák első hírnökei voltak egy soha meg nem történt esemény eljövetelének.

A sötét örvényből kiugró hajók habozás nélkül indultak a világ minden irányába, majd 10 percnyi félelmetes légiparádé után művészi pontossággal, ontani kezdték halálos sugaraikat az apró pontszerű fényekre. Egy idegen elnyomás körvonalai bontakoztak ki…

A pánikot, amely akkor mindenki szemében ott villogott, nehéz lenne szavakba önteni. Tömegek özönlötték el az utcákat, hömpölyögve, egymást taposva menekült az ember. A felcsapó lángok alig fél óra alatt koromfeketévé koszolták az eget. A sötétséget csak a sugarak villódzása törte meg, melyek hangtalanul csaptak le, áldozatok százait szedve minden egyes földetéréskor. Úgy tűnt, az emberiség utolsó órái ezek.

Hét órányi féktelen pusztítás után a villódzás úgy szűnt meg, mintha karmester intette volna le az előadást. A hatalmas jövevények sorra kúsztak az örvénybe, mely ahogy megszületett, olyan gyorsasággal tűnt tova. Világunk romokban hevert, az áldozatok száma pedig az elmúlt 3 év távlatából is megbecsülhetetlennek tűnik.

A Csillagkapu Parancsnokság tehetetlenül nézte végig a könyörtelen mészárlást. Az elkövetkező hét a rettegés jegyében telt, s noha teljes flottánkat hazarendelték, egy hasonló horderejű támadás ellen semmit nem tehettek volna. Ez volt az első Reworn támadás és csakhamar kiderült, hogy intergalaktikus invázióra készülő ismeretlen fajjal állunk szemben.

Három év telt el azóta a szörnyű 7 óra óta. Sok minden történt, de kevés dolog változott. Szinte mindennapossá váltak az összecsapások, s mi rendszerint alul maradtunk.

Szövetségeseink sorra elbuktak, néha egész bolygók tűntek el nyomtalanul. Most minden eddiginél nagyobb armada tartott galaxisunk felé s mi nem tehettünk mást csak tétlenül néztük és bíztunk egy láthatatlan erőben, a feloldozásban. Bíztunk a megváltásban

A kapitányunk úgy három órával később reménnyel teli szemekkel állt fel és fordult a legénységhez:

-Megtalálták! –mondta, s noha senki még nem tudta, mit is találtak meg, az a tény, hogy kapitányunk reménykedik, bennünket is bátorsággal töltött el…