Izé

Olyan Monty Phyton félélk

Hát izé. Nagyon tetszik, meg nagyon jól néz ki, de mivel éjszaka lenne csak időm játszani vele, asszem a "kedves párom" vagy engem, vagy magát kötné fel a második éjszaka után... Deee azért gondolkozok egy kisebb elkészítésében :D

Lego reklám 1932-ből

Bárki bármit is mond (kevés okosság és sok ostobaság alant), ez a srác értéket teremt. (Ezzel tisztában is van, ezért csinálja a Goodbye art projektet, mely viszont éppen a maradandóságnak mond ellent. Ez számomra rendkívül fájó, mert kiváló megoldásokat alkalmaz, eredeti, egyéni és hihetetlen munkát öl nem egy alkotásába, amit én nem tudnék veszni hagyni. Érdemes megnézni tüzetesen a weboldalát, izgalmas... Valahol a zen buddhisták homokrajzaira emlékeztet, melyet hónapokon keresztül végtelen türelemmel készít egy mester, majd néhány óra után elsöprik.)
Az avantgárd utáni időszak sűrű volt a kortárs alkotók számára, villámsebesen fedezték fel maguknak a hétköznapi élet elemeit, eszközeit, életformáját vissza egészen a természeti népekig. Egyesek egészen odáig merészkedtek, (pl. Joseph Beuys) hogy tárgyakat már nem is alkottak, nem a végeredmény, hanem az odavezető út a fontos. (lásd zen buddhizmus, tudom kicsit sarkosított, de a hasonlóság áll) Ma már a mű megmutatkozhat az alkotás folyamatában is, sőt gyakran másból nem is áll. Ezért az egyetlen átadási/befogadási csatorna, melynek egyben a leggyorsabbnak is kell lennie, az a tömegkommunikáció legfejlettebb formája az internet. Valószínű, hogy soha senkit nem hozna lázba a szirmokból kirakott arc vagy a gyermekláncfűből álló Teréz anya portré. Mert elvész, elmúlik, megismételhetetlen, egyedi, mint az életben oly sok minden.

Nagyon sexy a csaj...

akkor légyszi csinálj már nekem egy 1024x768-ast. köszi :D

hát szentem ez az ami mo-n csak részleges volt, am nem tudjátok hogy mikor lesz a csillaghullás?

Kissé fárasztó egy idő után; nem vagyok lenyűgözve, de legalább kézzelfoghatóvá, maradandóvá teszi a képeit, ezért mindenképp jár egy pirospont.
calipunkszabus: Tanulhattál ilyen emberekről, csak ők másképp (és jobban) fogalmazták meg ugyanezt. Az múlt század eleji festők egy része hasonlóan groteszk dolgokat festettek, az egyetlen különbség a műfajban van. Ezek mind portrék.

Már meg ne haragudj, de romák Mo-n sincsenek csak tetves CIGÁNYOK. :-)