A kép felirata: "ez nem egy pipa".
A szürrealizmus egyik híres festője volt a belga René Magritte, azaz ő. Ahogy azt a linkelt galériában láthatjuk, minimalista eszközökkel is érdekes munkákat készített, mindenki megtalálhatja a kedvencét közte. (nekem pl. tetszik az Emlék , a Portré, de sok másikat is említhetnék)
Alapból nem Magritte-ról akartam anyagot küldeni, de megérdemli. A poszt pedig ezzel együtt is lehetne a kijelölt Nagy Izés Vitaposzt, ha egyetért ezzel a társaság. A kép elég jó gondolatébresztő, és a többi poszt helyett itt nyugodtan meg lehetne vitatni az élet dolgait. Ahogy eddig látom, a kedves közönség elég értelmes emberekből áll, és a máshol folytatott sokszor végtelenbe nyúló vitáknak itt teremthetünk egy helyet, ahol kulturált módon lehet filozofálni, hitvitázni, politizálni vagy ki éppen mit akar.
"Vagy ha nem, hát kisnyúl."
Benjamin Verdonck fészket épített a felhőkarcolóra. :)
buddha | 2008.05.26. 21:48:58ha meg bevan tépve,simán fel is repül.
Veronika Pinke fotói
gamma21 | 2008.06.11. 23:19:15azt azér meg kell hagyni, hogy ezek se így estek ki a gépből... :) én fotó helyett inkább a digitális manipulációt használnám. vagy valami vizuális kifejezési forma, de nem fotó. max abból indul ki. egyébként télleg elismerésre méltó munka, és lám, igény van rá. idilliek még a hidegebbek is, a színek választása megkapó.
Red Bull Kreativitásverseny
Volt itthon is... (meg volt már sörösdobozos is).mekszamnojz | 2008.03.11. 13:04:14uuuuuuuuuuuuuu a fenti is es ez is nagyon jo! Es meg Cseburaska is ott van!!! O a kedvencem, MSN-en is o a kepem! :D :D cSirSz! :DDD
Jégszobrászat Belgiumban
bandee1219 | 2007.12.03. 20:00:31Na ez komoly4 A mikulás.... :)
Extrém tökök
neophyte | 2007.10.16. 23:21:37amúgy meg a tököm kint van már....:D
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.
Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.
Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.
Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.
Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.
... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
ruháját rendben székére teszi,
ágy szélén mereng, morog, útrakél -
puffannak apró, gyors lépései - -
egy síkra, havat kóstolva üget
a zöld holdfényben, merev éjszakán,
kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
így vonít ő; a pusztán a magány...
Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Szaporáz, mint a könnyű mótorok,
ellustul, mint a nehéz tengerek.
1933. jan.
József Attila