Izé

Azért nem tudom, valaki észrevette-e a legkockább képet :D

0xC0FFEE

Ezen nagyot borultam :DDD

ott a pont...amugy van ekkora mosogep a vilagon ?

ez hihetetlen bazzeg!
áááá
én ezt ne hiszem el!

spion,fellendulne a turizmus es a kulturalis miniszteriumban ugy tollasodnanak a honatyak,hogy ihaj-csuhaj... na ez most akkora hulyeseg volt,mint amekkorat te irtal.]

Stilizált IMI arképpel. XD

Bárki bármit is mond (kevés okosság és sok ostobaság alant), ez a srác értéket teremt. (Ezzel tisztában is van, ezért csinálja a Goodbye art projektet, mely viszont éppen a maradandóságnak mond ellent. Ez számomra rendkívül fájó, mert kiváló megoldásokat alkalmaz, eredeti, egyéni és hihetetlen munkát öl nem egy alkotásába, amit én nem tudnék veszni hagyni. Érdemes megnézni tüzetesen a weboldalát, izgalmas... Valahol a zen buddhisták homokrajzaira emlékeztet, melyet hónapokon keresztül végtelen türelemmel készít egy mester, majd néhány óra után elsöprik.)
Az avantgárd utáni időszak sűrű volt a kortárs alkotók számára, villámsebesen fedezték fel maguknak a hétköznapi élet elemeit, eszközeit, életformáját vissza egészen a természeti népekig. Egyesek egészen odáig merészkedtek, (pl. Joseph Beuys) hogy tárgyakat már nem is alkottak, nem a végeredmény, hanem az odavezető út a fontos. (lásd zen buddhizmus, tudom kicsit sarkosított, de a hasonlóság áll) Ma már a mű megmutatkozhat az alkotás folyamatában is, sőt gyakran másból nem is áll. Ezért az egyetlen átadási/befogadási csatorna, melynek egyben a leggyorsabbnak is kell lennie, az a tömegkommunikáció legfejlettebb formája az internet. Valószínű, hogy soha senkit nem hozna lázba a szirmokból kirakott arc vagy a gyermekláncfűből álló Teréz anya portré. Mert elvész, elmúlik, megismételhetetlen, egyedi, mint az életben oly sok minden.

2 éve volt Bécsben egy kiállítása,hát az valami fantasztikus volt

nem, de én nem lökdösnék egy láncfűrészes fószert a helyedben ;)

Tetszenek.